Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

FŐBETYÁR: — Na, fogjuk fel a poharat és igyunk. Pannikám, te is vedd fel! Ittak, majd énekbe kezdtek: Nincs cserepes tanyám, Setét éjjel a pártfogóm, Sem szűröm, sem subám nékem; Zápor mossa a takaróm fehérre, Kőből a nyoszolyám, Mégis ezer pengőforint fejemre kitűzve, Nem különb a párnám nékem; Az igazi betyár mégsem kerül mindjárt kézre. A kocsmáros ismét teletöltötte a poharakat. A betyárok ittak és megveregették a kocsmáros vállát. A nótát tovább folytatták. Sír az anyám szegény, Hogy én ilyen betyár lettem: Hét falu zsandár ja a nyomomat járja nékem. Szállásom a bokor alja, Fáradtan dűlök alája pihenni; Mégsincs nekem nyugodalmam, de sehol, de semmi, Nem is tudok én már csak bujdosó betyár lenni. A nóta után ittak. Panni és Sári is ivott a betyárokkal. FŐBETYÁR (Pannihoz hajolva): — Pannikám, daloljon egyet. Panni (szemérmesen elhúzódva válaszolja): — Óh, nem tudok én. FŐBETYÁR: — Dehogynem! Az én kedvemért daloljon valamit! PANNI (engedve a kérésnek halkan dalolja): Valamit sűgok magának, Válasszon meg babájának. Szép se vagyok, jó se vagyok, Csak egy ilyen lingár vagyok. FŐBETYÁR (int a kocsmárosnak): - Tölts bort, te kutya csapláros! KOCSMÁROS (szemrehányóan mondja Sárinak): -Jaj, Sári, jaj, Sári, nincs pénzünk. Mondtam neked, hogy ne jöjjünk ide, Sári. FŐBETYÁR: - Lesz pénz, te kutya, ne törődj semmivel! Ennek a kocsmáros megörült, s vidáman töltögette a bort. Mit sem törődve a körülményekkel, Pannival, Sárival, rágyújtott a pipájára. III. BETYÁR (felugrik): - Vezér! Idegen szagot érzek. FŐBETYÁR (kocsmároshoz): - Te kutya, ki járt itt?