Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

I. BETYÁR (meghökkenve lép hátra, körülnéz, meglátja a két kereskedőt. Előkapja a pisztolyát és a kését. Rájuk ordít): — Pénzt vagy életet! A kereskedők felemelték a kezüket. A kocsmáros reszketve hebegte: KOCSMÁROS: — Fuuuccs nekem. Fuuuccs miiinden üüüzletnek. Fuuuccs az éééletemnek. I. KERESKEDŐ: — Pénzünk nincs! I. BETYÁR (odaszól társainak): — Kotozzátok ki őket! A II. és III. Betyár motozáshoz kezdett. KOCSMÁROS: — Jaj, Sárikám, téged is megtalálnak motozni. II. BETYÁR (megtalálja a kereskedők pénztárcáját és a% asztalra csapja): — Na, ez itt a mi javunkra! KOCSMÁROS (sunyin megjegyzi): — Az én javamra semmi? I. BETYÁR (rásuhint a csapiárosra): — Ez a te javadra! A kocsmáros hátraugrott az ütés elől. A kereskedők és a többiek oldalra húzódtak. Csak az I. és a III. Betyár maradt az asztal előtt. Az I. Betyár zsebre dugta a pénztárcákat, majd a III. Betyár felé fordulva megkérdezte: I. BETYÁR: — No, mondd el most, hogy mire jártál? III. BETYÁR: — Azt a grófot, amelyiknél rekvirálni voltunk, sikerült elkapni az erdőben. Kocsival ment, úgy raboltam ki. Itt a pénz. (Zsebéből sok régi százpengőst rak az asztalra egymás mellé.) II. BETYÁR: — Ládd, Patkó, mondtam én, hogy vegyük be a bandába, nem valljuk kárát! I. BETYÁR (a III. Betyárhoz): — Mondd el már, hogy csináltad a rablást? III. BETYÁR (egy pohár bort hajt le): — Hát úgy, hogy vártam az úton, ahol a postakocsi szokott jönni. Egy bokor mögé húzódtam és ott vártam. Egyszer csak jött is a gróf kocsija, amiről szó volt. A kocsist lelőttem a bakról és elkaptam a lovak száját. A pisztolyt ráemeltem a grófra. Pénzét elvettem, és aztán őt is agyonlőttem. I. BETYÁR (megelégedett arccal): — Kövér zsákmány, cimborák! Erre igyunk egyet! A három betyár ivott és dalolt: Az én lovam, az én lovam Éjfél után kopogtat a betyár az ablakon. Arra van kapatva, Eresszél be, eresszél be, csárdás kisangyalom. Többet jár az, többet jár az Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok, Ehen mint jólakva. Nincs otthon az édesanyám, csak egyedül vagyok. A nóta végén a Bakter zörgetett be az ajtón. BAKTER: — Elmúlt kilenc óra, be lehet már zárni!