Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

(A siratok, is ráborultak a halottra. A halott felesége simogatta a nadrágból kiálló csutkát. A harangozó a pitvarban csöngetett mindaddig, amíg a halottat ki nem vitték. A sírásók megfogták a saroglyát és kivitték a halottat.) A szamoskéri másik változat szerint a halottasfarsangolónak 11 szereplője volt: pap, kántor, diktáló, harangozó, két sírásó, a halott felesége és három gyermeke. Ezeket a szereplőkön kívül a csoporthoz változó számú sirató csatlakozott. A pap piros ágyterítőt borított magára, ez volt a palást. Kezében ócska kalendáriumot tartott, amely tele volt hamuval. Fején papírból készült, az egyházi szertartásnál használt papi sapka. A többi szereplők öltözete megegyezett az előbbi változat alakjainak ruházatával és felszerelésével. KÉREZTETŐ: — Jó estét kívánok e jámbor családnak. Szopoda Petykó kedves felesége kéri a ház tulajdonosát, hogy engedje meg Petykó eltemetését. (A halottat bevitték, a harangozó kolompolt, a siratok jajgattak.) DIKTÁLÓ: Meghalt szegény Dobai, Vén volt már, nem tavalyi. Isszuk a bőri árát, Nem vallja senki kárát. (A játékosok a diktáló után a szöveget a Ne szállj perbe énvelem kezdetű egyházi ének dallamára énekelték.) PAP (a kalendáriumot kinyitotta és ünnepélyes hangon mondta): — Azok a szent igék, amelyeknek alapján előttetek elmélkedni kívánok e szomorú gyásznapon, megvagyon írva a vénasszonyok szoknyájának kilencvenhatodik korcában, nyolcvannyolcadik ráncában, a hetvenhetedik pendelyhajtásban a következőképpen (a halottfelé fordult): Kifingott Krisztus kéménye oldalán, Megérdemelte, mert bitang volt, nyilván. Kedves gyászünneplő gyülekezet! Mélyen meggörbülve állunk e ravatal előtt, Amelyen Szopodi Petykó hűlt tetemét látjuk. (Ekkor a halott felesége a tetemre borult, jajszóval siratta, miközben a nadrágból kiálló csutkát simogatta.) A HALOTT FELESÉGE: Jaj, lelkem, Varga György, Ketten csináltuk a csűrt: Én tartottam, te meg fúrtad. (Miközben a halott gyermekei jajgattak, a\ asszony így folytatta): Jaj lelkem, Varga György! Jó ember volt ő világéletében, Sok ember szerette, Kinek kacsáját, libáját megette. PAP: Sok kacsának, libának kitekére nyakát, Csendőrök keze véresre verődött a rücskös pofáján. Kedves, mélyen meghajló gyászoló gyülekezet! Engedjék utoljára ez áldott jómadarat, hogy búcsúzzon kedves feleségétől, Daruka Zsuzsannától. (Az asszony keservesen jajgatott, a „rajkók" visítottak.)