Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
Gyakran konfliktushelyzet alakul ki a menyasszony és a vőlegény csoportja, tágabb értelemben a két násznép között. A vőlegénynek, illetőleg a kísérőinek számos próbát kell kiállni, feladatnak megfelelni, hogy céljukat elérjék, s ezek folyamatában a dramatikus, játékos jelenetek egész sora kapcsolódik egymásba (pl. kapubezárás, fej tő kérdések, álmenyasszony-mutatás, útelzárás stb.). A két egymással szembenálló csoport összeütközésének és viszonyának illusztrálására, a drámai feszültség jellemzésére emk'thetjük a széles körben ismert kapuelzárást. Mos^ynski Ka^imier^a szláv néphagyományra vonatkoztatva írja — amely azonban más népek szokásaival is egyezik —, hogy a vőlegényes ház násznépét a menyasszonyos háznál zárt kapu várja. Sokáig kell kérlelni a bentieket, amíg beengedik őket. Végül a kapu kinyílik és a kíséret bevonul az udvarra, de a házba még mindig nem mehetnek be. A násznagyok próbálkoznak, s csak harmadszorra nyitják meg előttük az ajtót, amikor útlevelet mutatnak fel. 198 A lakodalmi szertartás első része a menyasszony számára többnyire lírai jellegű, amit azután tréfás mozzanatok váltanak fel. Az előzőben nagy szerepe van a tradicionális formáknak, a menyasszony „szerepalakítási" képességének. Ezt a szerepet a szertartás által előírt szabályok rögzítik, amitől eltérni nem lehet. A kötetlenebb „alakításra" a befogadás, a feszültség feloldása után kerül sor. A lakodalom tisztségviselői közül a vőfélyetek az európai népek hagyományában is fontos szerepe van. Gyakran a vőlegény helyett ő a szereplő. Nemcsak irányítja a szertartást, hanem aktív résztvevője a násznépet szórakoztató tréfáknak, jeleneteknek, dialógusoknak, és maszkos alakoskodóként való fellépése is előfordul. Az orosz lakodalomból ismert példa szerint az egyik vőfély borjúnak öltözik, akit a fiatalasszony tejjel itat meg. Tej helyett azonban egy sajtár vizet kap. A borjú felökleli a sajtárt, a tej kiömlik a padlóra. Ezért a kommendálót ostorozásra ítélik. Egy másik vőfély a hóhér szerepét alakítva ostort vesz a kezébe, hogy a büntetést végrehajtsa. A bűnös megszökik, elfogják, s a büntetés helyére viszik. 199 A vőfély játékára később még további példákat említünk. Hasonlóan a magyar hagyományhoz, a környező és távolabbi népek lakodalmában is a tréfás, maszkos jelenetekbe bekapcsolódnak a résztvevők, gyakran aktív szereplőkké válnak. Az improvizációs jelenetek jó lehetőséget nyújtanak a lakodalom résztvevőinek a cselekménybe való bekapcsolódásra. Ez annál inkább lehetséges, mivel a lakodalomban a színpad és a nézőtér ugyanaz. A maszkos alakoskodók játékában a nézők egyszerre szereplőkké is válnak. Az északorosz lakodalomban az alakoskodók tréfás beszéddel gúnyolják a leányokat, hogy lopkodják a tejesköcsögökről a tejfelt és megvendégelik vele a legényeket; bosszantják a fiatal asszonyokat, akik megcsalják a férjüket; az öregasszonyokat, akik a menyüket állandóan szidják, sőt meg is verik stb. 200 A horvát lakodalomban a vendégek humoros eseteket mesélnek és találós kérdésekkel szórakoztatják egymást. 201 A nézők a mágikus teátrális rítusokban is részt vesznek. Román példa szerint lepedőbe csavart alakok táncra kérik a vőlegényt és nemi aktust imitálnak, hogy így mágikus úton befolyásolják az ifjú pár termékenységét. 202 A lakodalom résztvevőinek a szertartásba, a dramatikus jelenetekbe való aktív bekapcsolódására az európai néphagyományból bőséges párhuzam ismeretes. A következőkben a lakodalmi maszkos alakok, dramatikus jelenetek, tréfás mozzanatok és a különböző játékok közül elsőként az álmenyasszonyra vonatkozó párhuzamokkal foglalkozunk részletesebben. 198 Mosenski Ka^imienç Kultúra ludowa Slowian, II. Kraków, 1939. 1007-1008. 199 S^avuskinaN. I: Russzkij narodnij teatr. Moszkva, 1976. 50-51. 200 Zelenin Dmitrij: Russische (ostslavische) Volkskunde. Berlin-Leipzig, 1927. 327.; Maszkos alakok részt vettek a dagesztáni népi esküvőkön is. Parodisztíkus és gyakran egyházellenes jeleneteket mutattak be. S^tugyenyedkaja E. N: Maszki národov szevernogo Kavkaza. In: Narodnij teatr (red.: Gus^ev V. E.). Leningrad, 1974. 99 kk. 201 Bonifacic Ro^in Nikola: Folklorno kazaliste u juznom dijelu hovatskog Zagorja. Narodna umjetnost, X. 1973. 220. 202 Pop Mihai-Eretescu Constantin: Die Masken im rumänischen Brauchtum. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, LXIII. 1967. 170.
