Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

felismerése, és az az elmélet, amely feltételezi, hogy a természeti folyamatot tudatos tényezők határozzák meg, nehezebben érthető, rejtélyesebb és felfogásához sokkal magasabb fokú értelem és gondolkodásmód szükséges, mint ahhoz a nézethez, hogy a dolgok egyszerűen érintkezésük vagy hasonlóságuk alapján követik egymást."

131 Az egyik oldalon áll a mágia, amely kísérlet az erőknek az okság elve alapján való irányítására, vele szemben a vallás olyan erőkhöz fordul, amelyek hasonlítanak az emberéhez, annyiban, hogy akarattal és érzéssel rendelkeznek és így ezek az erők, külső hatalmak, kérések, adományok, áldozatok stb. által az ember kívánságainak megfelelően befolyásolhatók, megnyerhetők.

132 Itt tehát megint eljutottunk az erő problémájához. Számos kutató véleménye szerint az egyéni szellemekben való hitet mindig megelőzi egy ható erőbe vetett hit. A jó növekedést és a gazdag aratást egy különleges erő nyújtja, amely segíti a növények gyarapodását. És amint Nilsson M. P. rámutat Frazer J. G. vegetációs démonainak lényegére, amikor a növekedési erőt asszociálják a hit teremtményeivel, feltűnik a gabonaanya, a gabonalány, akiket emberi alakok vagy bábok formájában jelenítenek meg és ezek alkotják a rítusok középpontját.

133 A kör tehát bezárul. Frazer J. G. gabonadémonai, legyenek azok antropomorf vagy teriomorf megjelenésűek, a vegetációs erő megszemélyesítői. A problémák abból erednek, hogy a vegetációs erő megszemélyesítését Frazer J. G fejlődéselmélete nyomán továbbfejlesztve, a vegetációs istenek egész sora kialakult, mint azt már láttuk az antik istenekkel kapcsolatban. A kérdést tovább bonyolítja azután az, hogy a mai európai agrárszokásokban az antropomorf és teriomorf szellemlények a kultusznak mely fejlődési pontjára állíthatók; van-e és milyen összefüggés figyelhető meg az antik istenekkel stb. Az antik istenekkel való kapcsolat lehetőségét elvi és gyakorlati tényezők nehezítik. Ugyanis az antik istenek a fejlődésnek egy magasabb fokát jelentik, amelyből olyan hanyadásnak kellett volna bekövetkezni, amely az istenalakokat a kultuszban ismét az alacsonyabb fokon álló démonokká degradálja. Ezt állítani nyilvánvalóan tévedés lenne. Továbbá, éppen annak a népnek, a görögnek a hagyományában, ahol az antik isteneknek nagy kultusza volt, a legkevésbé mutathatók ki az agrárszokásokkal kapcsolatos szellemlények, hiedelmek. így tehát mindazoknak az agrár szokásoknak az eredetét, funkcióját, amelyek egy szellemlényre utalnak, amelyekben gabonakévéből készített antropomorf vagy teriomorf bábok szerepelnek, egyszerűen a frazeri elvekre alkalmazva nem magyarázhatjuk, de ez egyáltalában nem jelenti, hogy egyes részletekre vonatkozó eredmények Frazer J. G. eszmerendszerében kiindulási és vizsgálódási alapul nem szolgálhatnak. Megfigyelései az agrárrítusok tekintetében számos ponton helytállóak. A földműveléssel összefüggő mágikus tevékenységek zöme szinte hibádanul magyarázható Frazer J. G elveivel. Ami pedig a szellemlényeket illeti, abban a tekintetben az elvi alapra kell figyelmünket irányítani és akkor nyomban kitűnik, hogy nem az agrárdémonok tagadása áll a középpontban, hanem Frazer J. G. evolucionista szemlélete, amelyben a szellemek, démonok, istenek bizonyos törvényszerűnek ítélt fejlődési vonalban kapcsolatban állanak egymással. Végső soron ebben a tekintetben sorrendi kérdésről van szó és amint alább látjuk, már a földművelő kultúra kezdetén kialakult a termeléssel, a termékenységgel összefüggésben álló primitív istenek kultusza. 131 Idézi Bodrogi T., 1965. 8-9. 132 Nilsson M. P. 1941. I. 37. 133 Nilsson M. P, 1941. I. 45-47.