Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Az álvőlegény és az almenyasszony (mindkettő férfi) a szokásos esküvői öltözetben jelent meg; az arcukat azonban némileg maszkírozták: a vőlegény bajuszt ragasztott vagy festett, korommal ráncokat húzott az arcára, homlokára. A menyasszony kipirosította a száját és az arcát, kifestette a szemét, nagy mellet készített, s a szoknya alatt a farát párnával vagy ruhaneművel erősen kidomborította. Az álpap lepedőt, asztalterítőt vagy ágyterítőt borított magára palástként, fejére papírsüveget vagy fekete kalapot tett. A szertartás alatt kezébe vette a bibliát helyettesítő kelléket. Az ifjú párt a pap szólította az asztalhoz mint oltárhoz, vagy mint az úrasztalhoz. A pap „felolvasta" az eskü szövegét, amit a vőlegény, illetve a menyasszony ismételt. Részint az eskü és az áldás vagy az ima szövege, részint a játékosok komikus arckifejezése, a mimika és a hanghordozás nyújtotta a jelenet attrakcióját. A következőkben az esküparódia két szövegváltozatát mutatom be. 1. BEKÖSZÖNTŐ: Szerencsés jó estét kívánunk ezeknek, valakik itt vágynak mint kigyelmetek. Messze földről jövünk, nagyon elfáradtunk. Amióta jövünk nem ettünk, nem ittunk. Nagyon szépen kérjük a násznagy uramékat, hadd mondjuk el, hogyan jutottunk ide ma. Indultunk a Balkánból, a nagy korpakazaltól, a nagy virágágytól szaglalásra, vagyis szolgalatjára násznagy uraméknak. Én mint a vezér, Csigabiga Elemér, bátorkodom bejelenteni, hogy állandó tartózkodásunk az örökös vándorlás. A cimboráim és cimboranőim név szerint Hapafokomolnolovics János és Nyalodseggem Pál, Csecsbillegtető Lídia és Seggitvakaró Katalin, születésök helye Nincs ország, Nekeresd megye, Találdi falu, Névtelen utca, Számadan ház. Ez utóbbi, férfi és nő szerelmet vallottak egymásnak, és nagyon szépen kérik általam násznagy uraimékat, és a házigazda uramat és gazdaasszonyomat, s velők egyetemben a vőlegényt és a menyasszonyt, hogy engedjék meg nekik hogy egybekelésöket itt e helyszínen elvégezhessék, a házasságkötést megejtsék, és a házasságkötés után együtt velők mulassanak. A pap az eskü szövegét sorról-sorra mondja, először a vőlegénynek, azután a menyasszonynak: Én, Nyalodseggem Pál esküszöm a bölcs Jupiter nevében, hogy én ezt az üszőborjúhoz hasonló szeretetre méltó, selyemnyakú, rücsköspofájú, kócoshajú, ferdeszájú, másféllábú, nagypicsájú kedves leányzót szeretem. Szeretetből veszem el magamnak hálócimborául. Vele megelégszem, vele egerészem. Vele tűrök, vele torkolok. Vele együtt hálok. Jupiter bátyám úgy segéljen. Ámen. Én, Seggitvakaró Katalin esküszöm a bölcs Szaturnusz nevében, hogy én ezt a bivaly bikaborjúhoz hasonló szeretetre méltó borsonyosnyakú, szarostökű, harcsabajuszú, kokányorrú, ferdenyakú, ökörtérdű, púposhátú, kapcáslábú férfiút szeretem. Szeretetből megyek hozzá hálócimborául. Vele megelégszem, vele egerészem. Vele tűrök, vele torkolok. Vele együtt hálok, s érte még a forró zsírból is kimászok. Szaturnusz bátyám engem úgy segéljen. Ámen. A PAP ÁLDÁSA: Szeretett új házasok, kedves házastársak! Mostmár egymáséi vagytok. Éltessen benneteket az Isten sokáig, keddtől szeredáig. Tartson meg az Isten benneteket, mint rostába szokta a vizet. Áldjon meg benneteket az Isten minden lelki és testi javaival. Bölcsőbúzával és Hombárgyerekkel, ne szűkölködjetek, de bővölködjetek minden világi bajokkal, hogy tudjátok meg hogy mi a küzdelem és mi a szenvedés és hogy mire teremtett az Úr Isten benneteket. Végre pedig hogyha életeteket megunjátok, a legmagasabb fának a tetejére kössétek fel magatokat, és mikor meglátnak benneteket azt fogják mondani az irigyek, hogy bárcsak minden fának ilyen volna a gyümölcse. De amíg ez meglenne is, Isten kegyelme legyen veletek, segítsen mindezekre benneteket. Ámen. (Sárrétudvari).