Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

játszott jelenetek társadalmi szadrikus volta új tartalmat adott ezeknek a játékoknak, szokásoknak. Lényegében hűen tükrözték az osztályellentéteket.

64 A népi színjátékoknak azok a darabjai, amelyek társadalmi konfliktus megjelenítésével állnak összefüggésben, ugyanannak az érzelemnek, gondolatnak, küzdelemnek és harcnak a kifejezői, mint azok a népdalok, amelyek a szegények, a nehéz sorban levők, pásztorok, bujdosó legények, sorsüldözöttek stb. társadalmi helyzetére, küzdelmeire vetnek fényt.

65 A folklór egészének kapcsolatában, összefüggésében kell tehát értékelnünk, elemeznünk a színjátszás fentebb bemutatott jeleneteit. Tágabb perspektívában a magyar nép történelméhez kapunk tanulságos, hiteles folklór emlékeket. A részeg ember és felesége jelenete A párbeszédes dramadkus játékok kitűnő példája a részeg embert és annak feleségét alakító pár jelenete. Az alföldi falvakban általánosan ismert játék volt a lakodalomban. A bihari Konyáron a menyasszonykontyolás ideje alatt egy legény állapotos asszonynak öltözött, a másik részeg embernek tettette magát. A részeg férjet alakító legény dalolva ment be a szobába; rendszerint az Én vagyok afalu rossza egyedül'kezdetű dalt énekelte. A felesége nyomult be utána, s közöttük a következő párbeszéd hangzott el: ASSZONY: Gyere haza a csárdából, te akasztófa címere! EMBER: Megint utánam jöttél, te gyermekek ijesztője! ASSZONY: Odahaza az adósok majd kihúznak a sok pénzért! EMBER: Eridj haza, mondjad nekik, sok pénz kell itt a borért! ASSZONY: Azok nem törődnek a boroddal! EMBER: Nahát akkor fizesd ki a faroddal! ASSZONY: Ha ez mindig így lesz, én bánatomban meghalok. EMBER: Mit bánom én, csakhogy jó bort ihatok. ASSZONY: O, te sátán tőcsírje. A bor miatt már kiütöttek rajtad az orbáncok. EMBER: Terajtad meg a víz miatt vannak azok a nagy ráncok. ASSZONY: Ugyan hagyjál már fel az ivással, légy már egyszer emberül. EMBER: Én azt is nehezen várom, míg a kulacs rám kerül. ASSZONY: Könyörüljön rajtad az ég, én azt kérem. EMBER: Én addig szeretnék inni, míg az ujjammal nem érem. ASSZONY: Megállj csak, majd nem így felelsz, ha torkon ragad a halál. EMBER: Én a halált is megiszom, ha jókedvemben talál. ASSZONY: A pokolba találsz jutni, ott minden nyereség. EMBER: Még ott egyet táncolhatunk, igyunk egyet feleség! Az ember válaszadáskor, egy-egy mondat után felhajt egy pohár bort, vagy meghúzza a kulacsot. A jelenet végén együtt iszik az asszonnyal. A jelenet közben az asszony kísérletet tesz arra, hogy a férjét a „kocsmából" hazavigye. Húzza, rángatja. Nevetséges, kacagtató mozzanatok vannak 64 Csicserov V. I: Zimnij period russzkogo zemledelcseszkogo kalendarija XVI XIX. w. Insztitut Etnografii Kratkije Szoobscsenija, VIII. 1940. 69-79.; Uő.: Zimnij period russzkogo zemledelcseszkogo kalendarija XVI-XIX. vekov. Moszkva, 1957. 206—208.; L. még Bogatyrev P. G.: Narodnij teatr. In: Russzkoje narodnoje tvorcsesztvo. Moszkva, 1966. 97-118. 65 Vö. pl. Komlós Aladár. Vers a földesurak ellen a XIX. sz. elejéről. Irodalomtörténeti Közlemények, LVII. 1953. 285-287.; Ortutay Gyula: A munkásosztály népköltészete. In: írók, népek, századok. Budapest, 1960. 379-386.; Dégh IJnda: A szabadságharc népköltészete. Budapest, 1952.