Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

414 Játékpd és maszkod a ükpcfaComßan visszautasítani. A gazda semmilyen indokot nem fogad el és a bérről hallani sem akar. Már-már testi összetűzésre kerülne sor, amikor belép a pandúr. Mindketten elmondják panaszukat a pandúrnak. Ez a mozzanat egy kissé megtöri a jelenet hevességét, bár a feszültség bizonyos mértékig fokozódik a hivatalos személy megjelenésével. S mint ahogy arra már utaltunk, a két ellenfél között a pandúr ítélkezik. A csikós mellé áll, megvédi a gazdával szemben. Követeli, hogy adja ki neki a jogos bért, mert különben a törvény elé kell állnia. A gazda azonban meggyanúsítja a pandúrt, hogy a lovát valószínűleg a csikóstól kapta s azért pártfogolja. Mély gyűlölet fogalmazódik meg a pandúr szavaiban, amikor azt mondja, hogy vesszen el mind az ilyen gazda. S mintha ezzel általános kívánságnak adott volna hangot, a jelenet befejeződik. Népi színjátékaink sorában a csikós jelenet egyike a legjobban megalkotott darabnak. Egykori népszerűsége nem lehet kétséges. A drámai feszültség mindvégig megvan és ha jó szereplők adták elő, a hatásban és a sikerben egyáltalában nem kételkedhetünk. A szegények, a gazdákkal, a jómódúakkal szembenálló emberek gondolatát, érzéseit vetíti ki. Optimista befejezést kapott. Akár mint a mesében, az igazáért küzdő hősnek győzni kell. S bár a valóság ábrázolásáról van szó, a megoldás csupán az igazságos helyzet, állapot kívánásának tükrözője. A példák zöme bizonyítja, hogy a hivatalos emberek a gazdákkal értettek egyet s a pásztorok gyakran ki voltak szolgáltatva a gazdáknak. Ebben a népi játékban az ellenállásnak, a harcnak egyfajta „irodalmi" vetületét figyelhetjük meg. S ezért is különösen figyelemre méltó a néphagyománynak ez az emléke. Jól igazolható ezzel az is, hogy a múlt század végi társadalmi átalakulás, rétegződés a népi színjátékok repertoárjában is hozott változást, alakulást.

37 A bemutatandó harmadik dramatikus játékban szintén a társadalmi rend, törvény áll a konfliktus hátterében. Ez is a mindennapi életből meríti tárgyát. A szegény emberek gyakori problémáját tárja fel. A hivatalos személyekkel való összeütközés gyakori volt. A csősz, a kerülő a gazdák, a jómódúak vagyonának őrzője s így bizonyos tekintetben a hatalom képviselője. A rendőrrel szemben pedig különösen megnyilvánult a szegény sorsúak ellenszenve. Az a konfliktus, amely a jelenetben előáll, mindennapos eseteket tükröz. Ez a játék is tehát, mint a másik kettő, tipikus esetet dolgoz fel. így bizonyos tekintetben az irodalmi alkotások területét érinti. A csos^/ehneÂDcn egy legény a lovát tiltott helyen legelteti. A kerülő észreveszi és felszólítja a legényt, aki kocsis néven szerepel a játékban, hogy adja át a lovát, a tilosban való legeltetésért behajtja. A legény megpróbálja rávenni a csőszt, álljon el szándékától, kifizeti a kárt, azonfelül szalonnát kínál ajándékba. A csősz emberségére igyekszik hatni, amikor felveti neki, hogy a gazdája a behajtásért lefogná a bérét, „kivenné a szemét". A kerülő azonban hajthatatlan. Felháborodik a legény ajánlatán, büszkén mondja, hogy ő a határ lovas kerülője, a hitét meg nem szegi, sem pénzért, sem másért. A legény miután látja, hogy emberséget nem remélhet, „görtsös" botjával jól elveri a csőszt. Ekkor érkezik meg a rendőr, aki természetszerűleg a kerülőnek fogja pártját. A legény szidja a rendőrt, aki már sok szolgát „meghurkolt", de még a gazdákat is megbosszantotta, ezért a verést, az ütlegeket éppen úgy megérdemli, akár a kerülő. S nyomban jól elveri a rendőrt is. Ekkor azután kinyilvánítja, hogy ő szegény legény, a gyulai vásárra igyekszik. Nem lehet így bánni a szegénnyel s ezért szerzett elégtételt a veréssel. A csőszjelenet befejezése a bemutatott három játék között a legsikerültebb. Ludas Matyi-i fordulatról van itt szó. A szegény legény megleckézteti a hatalmaskodókat. És ami azoknak a legszégyenletesebb, nyílt színen kell elviselniük a megalázást. El kell viselniük a szégyent, hogy a hatalom képviselőit egy jött-ment legyőzte. Komikumba hajló jelenet ez, amikor a csősz és a rendőr tehetedenül merednek egymásra és arról beszélnek, hogyan kellene eltitkolniuk megszégyenítésüket. 57 Vö. Ortutay Gyula: i. m. 60.