Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A násznagy fi^et a maskarásoknak. A% utat eljáró két maskarás alak a díjtételt mutató táblával. Filkehá^a, Borsod-Abaúj-Zemplén m. Filkehá^a, Borsod-Abaúj Zemplén m. két — a játékot még nem ismerő legénnyel - bevitette magát a szobába a násznagy elé, akitől megkérdezte: — Násznagy uram, ki volt nagyobb úr, Krisztus urunk vagy én? A násznagy a tréfa kedvéért azt válaszolta, hogy nem tudja, mire a vőfély: — Hát én, mert Krisztus urunk csak egy szamáron járt, én meg kettőn! A lakodalmakban a vőfélynek egyik fontos feladata volt a násznép szórakoztatásáról való gondoskodás. És itt eljutottunk a vőfélynek a lakodalmi dramadkus játékokban való feladatának a kérdéséhez. Korábbi népi színjátszással kapcsolatos írásaimban utaltam arra - és amint azt fentebb már többször említettem —, hogy a vőfély szerepe rendkívül fontos a lakodalmi játékok megszervezésében és lebonyolításában. Azokban a játékokban döntő a szerepe, amelyeket hívatlanok, maskarások vagy szűrösök játszanak. Ezeket ő fogadja, ő jelend be tréfás szövegű monológgal stb. Gyakran ezen alakoskodók jelenlétében a vőfély által elmondott ún. bekérető, bemenő vers vagy maskura köszöntő nyújtja a produkciót. A múlt század végén Thury József a vőfélyeket az énekmondók utódaiként emlíd, megjegyezve, hogy némely vidéken külön vőfély is szerepel, akinek a feladata kizárólag a vendégek mulattatása.

14 A vőfélyt hivatalos mulattatóként emlídk más szerzők is.

15 A középkori mulattatókkal való kapcsolat kérdése külön vizsgálatot kíván, a kondnuitás aligha bizonyítható, az azonban kétségtelen, hogy a vőfély egyik fontos feladata a szórakoztatás, a közönség mulatási igényének a kielégítése volt. Ebbe a vizsgálati körbe vonható a kunkapitány szerepe is. Voltaképpen a 14 Thury József. Kis-Kun-Halas néprajza. Ethn., I. 1890. 409. 15 így pl: Szentesi Tóth Kálmán: i. m. 34.