Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

„Tisztelt násznagy uram, messze földről jöttünk, hét nap, hét éjszaka, hét sárkánnyal verekedtünk, hét fejét vágtuk le, hét folyón gázoltunk által, kicsit elfáradtunk, kicsit megpihennénk, kicsit eresszen bé bennünket egy nótára, egy pohár borra. Tisztelettel Bürgösdi Balázs és társai."

10 A lakodalmi maszkos alakoskodók a bekérető, beköszöntő elhangzása után bemutatták jelenetüket, néma játékukat, maszkjukat, majd egy táncra engedélyt kapva megtáncoltatták a menyasszonyt, s felkértek egy táncra leányt vagy asszonyt is a vendégek közül. A hívadanok legtöbb helyen csak „megjelentek" egy táncra anélkül, hogy valamilyen játékot bemutattak volna. Ezek a néma maskarások a puszta megjelenésükkel, maszkjukkal, öltözetükkel értek el hatást. Megjelenésük valójában játék volt, olyan játék, amelynek a külsődleges tényezők - sajátos szituáció, maszk stb. - nyújtották a keretet meghatározott szerep nélkül. A „szereplést" igénylő jelenetek azonban az alakoskodóktól összműködést kívántak. A színjátékszerű jeleneteket is némán, hang nélkül - egy-két példában elváltoztatott hanggal — mutatták be. Ezekre a jelenetekre többnyire felkészültek. A lakodalom napjának délutánján valamelyik játékos házánál összegyűltek, rendszerint az istállóban (pl. Nádudvaron) és néhányszor elpróbálták a játékot. A próbát a már több játékban részt vett tapasztaltabb legény irányította. A kellékeket, a rossz ruhát, bundát, kucsmát stb. összeszedték, felpróbálták, hogy az esd induláskor már semmi se hiányozzon. Ha a csoport tagjai már játszottak együtt, a próbát elhagyták, ellenben ha új résztvevő került közéjük, akkor föltédenül eljátszották egyszer-kétszer a jelenetet. Ezekre a jelenetekre alább visszatérünk. A lakodalmi alakoskodók arcukat különbözőképpen maszkírozták, illetőleg takarták el. A maszkírozás rendszerint abból állt, hogy korommal, liszttel, festékkel az arcukat erősen bekenték. Gyakori volt a harisnyamaszk. Fekete női harisnyát húztak a fejükre. Nyaknál megkötötték, hogy ne tudják a fejükről lerántani. A vékonyabb harisnyában az alakoskodó jól látott, esedeg kis nyílást vágtak rajta a szemnél. A szájnál mindenképpen hasítottak egy kis rést, hogy az italt meg tudják inni. Figyelemre méltó a következő általánosan használt maszk a hajdúszoboszlói lakodalomban.

11 Fehér vászonból megfelelő nagyságú darabot vágtak. Szem-, száj-, orrnyílást vágtak rajta. A szájnyíláshoz kukoricaszemekből vagy tökmagokból fogsorutánzatot készítettek. A kukoricaszemeket, illetve a tökmagokat cérnára fűzték, s a vászonra erősítették. Az álarcra korommal az arcrész mindkét oldalán vonalakat húzgáltak. A maszk az arcot teljesen beborította. A tarkónál zsinórral kötötték össze. A maszkhoz — attól függően, hogy minek öltöztek —, subát, bundát, szűrt (sok helyen a szűr használata általános volt, s ezért nevezték őket szűrösöknek), használt, szedett-vetett gúnyát, szoknyát, kucsmát, szalmakalapot stb. használtak fel. Előfordult, hogy marhahólyagot fújtak fel, s a szoknya alatt az „alakította" a nagy hasat (Földes). Az öltözet, a maszk készítésében számos hasonló ödet figyelhető meg. A felszerelésükhöz tartozott gyakran egy fakanál vagy bot, amivel ráütöttek a kíváncsiskodók kezére. Ahol a maszkos alakoskodók étel-ital adományra számítottak, kosarat is vittek magukkal. A lakodalmi hívadan alakoskodók különböző személynek öltöztek: cigánynak, öregasszonynak, várandós asszonynak, púpos embernek, vándorárusnak, betyárnak, s különböző genre-alaknak. A többszereplős jelenetben medvének, medvetáncoltatónak, lónak, huszárnak, kupecnek, különböző mesternek stb. öltöztek fel. Ezeket alább részletesebben ismertetjük. 10 S^abó Pál: Talpalatnyi föld. Budapest, 1974. I. 161.; A bemutatott bekéretők-beköszöntők néhány változatát 1. korábban: Ujváry Zoltán: A népi színjátékok bekérető-beköszöntő formuláiról. Emlékkönyv a túrkevei múzeum fennállásának 20. évfordulójára (Szerk.: Dankó Imre). Túrkeve, 1971. 195—207. L. ott további hivatkozásokat. A hajdúnánási változathoz: Igmándy József. Hajdúnánási lakodalmi szokások. Debreceni Szemle, VIII. 1934. 86—89.; A vendég-legényekkel kapcsolatos köszöntőhöz: Máté Ua/or. Lakodalmi szokások Hajdú-Nánáson. Ethn., X. 1899. 290-292. 11 Ujváry Zoltán: Hajdúszoboszló népélete. In: Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk.: Dankó Imre). Hajdúszoboszló, 1975. 591.