Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
Ha nem lesz kenyeretek szükségtől ne féljetek, Dínom-dánom közt sírva éljetek, De már most hozzátok fordulok barátom, Mert mán ez nagyon sok, én magam is látom. Nem beszélek fűzfa kenderfának, Ne higyjétek valónak, hanem csak tréfának, Nőjön az ujjatokon három körömméreg, Száradjon meg végre mint a bikfa kéreg. A tetvek rágják el tarfejetek szálát, A pondrók lepjék meg mint nyüvek hazáját, Tyúkszem, tyúksegg, vérhas szorulással, Jöjjön el hozzátok kézfogva egymással. Púpok szorongással, gyomorgörcs, hepdka, Himlő és más sok jó öljenek meg végre, Ebadta (Tetéde Forrjon be örökre az orrotok lyuka. Mint a veszett kutya nézzetek az égre, Eltetek napját töltsétek börtönbe, És Pestről Budára hordjanak kötözve, A halál húzzon ki Rákos mezejére. Ezeket kívánom nektek pajtás, Szemetek az úton verje ki egymást, Nektek az ég meg ne kegyelmezzen, És a bőgős cigány egyre éljenezzen, Valamennyi dongó vagyon Debrecenbe, A fulánkját verje mind a se...be. Az író írja fel neveteket egy nagy tökre, Vigye fel a budai nagyhegyre, onnét gördítse le lökve, Híretek, nevetek vesszen el örökre, így ökre! 9 10. A maskura fogadásának ismeretesek olyan variánsai, amelyben a vőfély vagy a násznagy nem az alakoskodókkal kapcsolatos verset mondott, hanem más tréfás tartalmú verses vagy prózai szöveget. Ilyen volt pl. a hajdúböszörményi lakodalomban a maskura fogadására a baka egyszeregy: Kétszer kettő négy, Aris tomba mégy. Háromszor három kilenc, Hát ott nagyon jó lesz. Négyszer négy tizenhat, Gyomrod szépen koroghat. Ötször öt huszonöt, Rághatod a könyököd. Hatszor hat harminchat, Csikorgasd a fogad. Hétszer hét negyvenkilenc, Újra dutyiba mehetsz. Nyolcszor nyolc hatvannégy, Újra raportra mégy. Tízszer száz az ezer, Ördög szántsa girincedet, Mert mindig a bilincsbe versz. Dinga, dinga, diola, dikta. Lárga, párga, taliga. Csizma szárral megfótozott Rossz birkabunda. 11. S%abó Pál Talpalatnyi föld c. regényében említi a lakodalmi képeket, akik a násznagynak nyújtották át a bekérető levelüket. A szerző — minden bizonnyal szülőföldje, Biharugra lakodalmaiból való emléke nyomán - a levél szövegét így idézi: 9 IJs^t Nándor. Tetétleni keresztelési és lakodalmi szokások. Ethn., XIX. 1908. 240-241.
