Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A népi színjáték kutatói hosszú időn át a lakodalom egészét vizsgálták úgy, mint a népi színjátszás egyik formáját. A vőfély, a násznagy, a vőlegény, a menyasszony mozgását, cselekedeteit, a lakodalom egyes mozzanatait, jeleneteit, mint olyant, amelynek pontos rendje, menete van, szabályos drámának, színjátszásnak nevezték. A lakodalomban előforduló tényleges játékokra azonban viszonylag kevés utalás történt. Úgy vélték, hogy ezek a játékok nem tartoznak szorosan a lakodalom szertartásához, s ezért ezeknek a vizsgálatát mellőzték.

3 Az alábbiakban azokat a játékokat, maszkos jeleneteket mutatjuk be, amelyek szorosan nem tartoztak a lakodalom szertartásához. Ezek a játékok mintegy betétként fordultak elő a lakodalom egy bizonyos fázisában. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a lakodalomban vannak olyan jelenetek, amelyek a szertartáshoz tartoztak ugyan, de amelyeket a játék, a színjátszás körébe is sorolhatunk, mint pl. az álmenyasszonnyal kapcsolatos mozzanat. A dramatikus játékoknak, tréfás, maszkos jeleneteknek nagyszámú variánsa fordult elő a lakodalmakban. A játékok egy részét a vőfélyek, a lakodalomban részt vevő legények és más résztvevők, másik részét pedig a nem hivatalos, a többnyire maszkban megjelenő személyek alakították, illetőleg mutatták be. Aszerint, hogy a lakodalomban részt vevők vagy a hívatianok játékairól van-e szó, a bemutatásra kerülő jeleneteket két csoportba sorolhatjuk. A hívatianok szinte kivétel nélkül néma jeleneteket mutattak be, az esetek többségében maszkosán, álarcosán. A lakodalomban részt vevő személyek pedig többnyire szöveges jeleneteket adtak elő, általában maszk nélkül. A hívatianok játéka a néma jeleneteken alapszik, ugyanakkor a lakodalomban részt vevők játékvariánsaiban is helyt kaptak a néma jelenetek. A néma jeleneteken a szöveg nélküli játékot értjük. Bizonyos hang, hangutánzás azonban a nem szöveges játékokban is előfordult. Mielőtt ezekre részletesen kitérnénk, szóljunk a lakodalom hívatlan vendégeiről, akik a népi színjátékok gazdag változatait tárják elénk. Mindenekelőtt tehát fontos annak a hangsúlyozása, hogy a lakodalmi játékok szereplői két csoportba sorolhatók: /. A lakodalom résztvevői közül való játékosok, alakoskodók. 2. A játszási alkalom helyére, a lakodalmas házba, a lakodalom résztvevőinek közösségébe érkező játékosok, maszkos alakoskodók. Ez utóbbiak megnevezésére területenként eltérő terminológia ismeretes. A lakodalom maszkos alakoskodóit általában hívatlanoknak nevezték. Az elnevezésben benne van, hogy ezek a személyek a lakodalomban nem hivatalosak, hívás, kérés, felszólítás nélkül, azaz hívadanul érkeztek. A nagyalföldi falvakban nevezték őket szűrösöknek vagy szfrujy'ásóknak, maskarásoknak vagy macs kiírásoknak, némely helyen képeknek is. Felvidéki területen bobák, Dunántúlon maskara, dél-magyarországi területen pedig cserhulya terminológia is ismeretes a váratlanul, hívadanul érkező maszkos alakoskodók megnevezésére.

4 A lakodalom hívatlan maszkos alakoskodói rendszerint a vőlegény meg nem hívott barátai, a menyasszony régi udvarlói, utcabeli legények voltak. Egy múlt századi leírás szerint a hajdúsági falvakban „a lakodalom közben szokásban van, hogy jókedvű fiúk, vagy mellőzött udvarlók álarcosán jelennek meg, mikor első esetben a mulatság fokozódik, utóbbi esetben pedig nem ritkán verekedés fejlődik ki."

5 A szokás a Hajdúságban a legutóbbi időig fennmaradt, tettlegesség azonban alig 3 A lakodalmi játékokra részletesebben kitérő leírások közül 1. Szentesi Tóth Kálmán: Lakodalmi szokások a Nagykunságon. Karcag, 1929.; Gönyey (Ebner) Sándor. Tréfás lakodalmi játékok Csurgónagymartonban. Ethn., XLV. 1934. 182-183.; S^űcs Sándor. Lóhátas legények és ijesztők a sárréti lakodalmakban. Debreceni Szemle, IX. 1935. 370371.; S^alay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban. A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1971. Debrecen, 1972, 379-380.; S\athmán Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton. A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1974. Debrecen, 1975. 608-615.; FerencetImre: Fejezetek Szőreg néprajzához. Szeged, 1977. Klny. 4 L. pl. Viski Károly: A hivadanok. Népünk és Nyelvünk. I. 1930. 51-53.; Beke Ödön: Kép. Magyar Nyelvőr, LXXIII. 1949. 162-163.; L. még más összefüggésben is: Tárkány S^űcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981. 373 kk. 5 Varga Gei^a: Hajdúmegye leírása. Debrecen, 1882. 192.