Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
A medvetáncoltató csárdás dallamot kezd dúdolni és gyengéden ütöged botjával a medvéjét. MEDVE (nem akar engedelmeskedni, ugrál és dörmög): — Brumm, brumm, brumm. MEDVETÁNCOLTATÓ: — Na Jancsi, ne hozzál szégyenbe! Mutass valamit (ütögeti botjával a medvealakoskodót). A medve ugrálni kezd, majd egyre inkább „megvadul", kiszakítja a láncot a gazdája kezéből és az ágy alá búvik, majd megtámadja a lányokat, fellebbend szoknyájukat, megöleli, összekeni őket. A lányok visongva menekülnek. A medvealakoskodó azonban nem térhet ki a bentiek ütései elől, néha komoly dulakodásig fajul a játék. Közben a medvetáncoltató állandóan kiabál: —Jaj, jaj, megvadult a medvém! Nőstényszagot érez! Jankó, Jankó, ne vadulj meg! Fogják meg! A riadalom azzal ér véget, hogy a medvealakoskodó kiugrik az ajtón. Ekkor a medvetáncoltató a háziakhoz fordul: — Ne haragudjanak, hogy a szegény Jankó megvadult. Nem is csoda, hiszen annyi szép lányt látott itt. Szegénynek orvosságra való kell, meg ennivaló kell. Egy kis szalonát, egy kis kolbászt adjanak! A háziak teljesítik kérését. A medvetáncoltató megköszöni az adományt, köszön és távozik. A kapott ajándékot a kísérők valamelyike gyűjtötte össze egy tarisznyába. Egy este 4-5 helyen megfordultak. Azután visszatértek oda, ahol felöltözködtek. Átöltöztek és a kapott ajándékokból lakomát csaptak. További példákat a Farsangi dramatikus játékok S^atmárban című munkánkban (Debrecen, 1962.) közlünk. A farsangi játékok medvealakjának kétségkívül a legegyszerűbb magyarázata az lenne, ha azt a vándor medvetáncoltatók utánzására vezetnénk vissza. Nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy egyszerűen utánzásról van szó. Az archaikus elemeknek abban az összefüggésében és nagy számában, amellyel a farsangi hagyományban találkozunk, a medve sem lehet teljesen külsődleges alapon létrejött variánsa a farsangi játékoknak. Nyilvánvalóan hathatott újabb tényező is a régi szokásra, de mivel a medvealakoskodás részleteiben is meglepően megegyezik hasonló távoli, európai szokásokkal, nincs jogunk kételkedni a medvejáték archaikus gyökereiben. Ugyancsak nem tarthatjuk véletlennek a medvejátékok legfontosabb mozzanatainak egyezését az idevonatkozó európai szokásokkal. A farsangi medvét mindenütt megtaláljuk a Kárpát-medence népeinél. A medvealakoskodó személyek külső formájában és játékában meglepő hasonlóságokat tapasztalunk. Az alakoskodót szalmával, rendszerint borsószalmával borítják, csavarják be. Arcát befeketítik, vagy fejére zabostarisznyát, kezére pedig ujjadan kesztyűt húznak. Ma már többnyire passzív résztvevője a farsangi felvonulásoknak. Egy-egy adatban azonban még fellelhetők kultikus mozzanatok. A medve a farsangi felvonulás közben időnként lefekszik, úgy tesz, mintha meghalna. Néhol pedig a medve ellen bírósági tárgyalást folytatnak, halálra ítélik, „leszúrják", gyakran a medvét borító szalmát elégetik. A csehek és a morvák farsangi állatalakoskodói között a kifordított bundába vagy borsószalmába csavart medve játssza a főszerepet. A medve elhullajtott szalmáit a gazdasszonyok gondosan összegyűjtik és a tyúkok alá teszik, hogy jobban költsenek. 326 Némely cseh területen bírói ítélkezés nyomán kivégzik a medvét. A szalmamedve nyakához vérrel megtöltött tömlőt helyeznek és azt szúrják keresztül, 327 vagy „lelövik". 328 Morva hagyományban ismert, hogy a medve egy huszárral jár házról házra. Kíséri őket öt-hat legény köznapi ruhában. A házak előtt megállva kiáltják: 326 Homo/ka F.: Masopust. Cesky lid, XXXII. 1932. 29.; Zíbrt Cenëk: i. m. 113. 327 Zíbrt ónék: i. m. 111. 328 Zíbrt Cenék: i. m. 111.
