Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

vonatkozik, a túron, turca stb. pedig a ma már csak rezervátumban élő, de hajdan nagy területen elterjedt bölénnyel, ill. tulokkal áll kapcsolatban. Amikor a tulok mint állatfajta háttérbe szorult és lényegében kipusztult, a kecske és a túron, turca stb. maszk a nagy formai hasonlóságuk miatt eggyéolvadt. Ma már ott, ahol a néphagyományban a kecske és a túron stb. nevű maszkok együtt fordulnak elő, rendkívül nehéz a kettő szétválasztása. Viszont az interetnikus vizsgálatok szempontjából rendkívül fontos az elkülönítésük, amelyhez éppen a terminológia nyújt kitűnő támaszt. Fordítsuk most figyelmünket kizárólag azokra a teriomorf maszkokra, amelyek fából készültek. Ha ezek elterjedési területét tekintjük, akkor azt látjuk, hogy a Kárpát-medencében élő népek körében az A típus A./1. vagy A/2. formája, esedeg mindkettő ismeretes. Ez azonban önmagában még nem jelent interetnikus kapcsolatot. Ha a népek közötd kapcsolatokat vizsgáljuk, akkor 3 fő kérdést kell tekintetbe vennünk: 1. terminológiai egyezések és különbségek, 2. az állat megjelenítésének módja és 3. a szokás bemutatásának időpontja. Milyen fontos megállapítás vonható le az A. típusú állatalakítás elnevezéseiből? Fentebb említettem a két egymástól különböző nevet: kecske illetőleg túron stb. A Kárpát-medencében a szlávok, a románok és a magyarok az A. típusú maszk megjelölésére a saját nyelvüknek megfelelő fogalom - kecske - mellett a túron, turca stb. elnevezést is alkalmazzák. Fontos azonban annak a hangsúlyozása, hogy a túron, turca stb. név nem a kecske helyettesítésére szolgál. Ahol a néphagyományban az A. típusú állatmaszkot kecske névvel illetik, ott egyáltalában nem, vagy csak sporadikusan fordul elő a túron, turca stb. elnevezés és fordítva úgyszintén. Mivel a saját nyelven nevezett kecske állatnévből közvedenül interetnikus kapcsolatra nem következtethetünk, azért a terminológiának arra a csoportjára kell támaszkodnunk, amelyik egyaránt idegen eredetű a Kárpát-medence népeinek nyelvében. Ez a túron, turca csoport. Az e csoportba tartozó maszkokkal kapcsolatban azonban nyomban le kell szögeznünk azt a tényt, hogy ezek eredetileg a kecskemaszktól függedenek voltak. A két megjelenített állat genetikusan nem volt azonos. Tehár nemcsak terminológiai különbség, hanem állatfajbeli eltérés is van. Ugyanakkor azonban ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a maszk formájából a megnevezett állatra aligha lehet következtetni. Az interetnikus kapcsolatokat illetően vizsgáljuk meg elsőként a román és a magyar párhuzamokat. A turca ~ turka ~ curka elnevezés a román néphagyományban elsősorban Erdély területén és a magyarországi románok körében ismeretes. A turca állatmaszkos játékos a karácsonyi, újévi kolindajárás fontos szereplője. A román turca-játéknak a karácsonyi, újévi időponthoz való kapcsolódását rendkívül fontos hangsúlyoznunk, mivel ebből a magyar és általában az európai kapcsolatokat illetően fontos következtetést vonhatunk le. A turca a kotindaszövegek elmondása után lép színre és a jelenetben centrális helyet foglal el. Az idetartozó hagyománykörnek a turca a főszereplője. A román turca-játék interetnikus kapcsolatához az erdélyi magyarok néphagyománya nyújt tanulságos példákat. Erdélyben a magyar néphagyományban széles körben ismeretes az A. típusú teriomorf maszkos játék. Ezt a magyarok saját nyelvükön kecskének, kecskejárásnak nevezik. Több helyen azonban Erdély területén a magyarok körében ugyancsak ennek a teriomorf maszknak a megjelölésére a turka név ismeretes. A turka elnevezés belekerült az erdélyi németek nyelvébe is. Egyáltalában nem kétséges, hogy az erdélyi magyar népnyelvben, ahol a turka az A. típusú teriomorf maszk megjelölésére előfordul, a románokkal való kapcsolat következménye. Az interetnikus kapcsolatoknak a ténybeli megállapításán túl föltédenül meg kell vizsgálnunk a kapcsolat mélységét, az átadás és az átvétel tartalmi vonatkozásait. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a turka elnevezés az erdélyi magyar néphagyományban csak sporadikusan fordul elő, tehát e téren a kapcsolat, illetőleg az átvétel csak lokális jellegűnek te-