Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

román hagyománnyal. Az általánosabb érvényű összefüggések megvonásához látnunk kell a távolabbi román párhuzamokat is. Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell azt a tényt, hogy a román néphagyományban a turka típusú állatmaszkoknak több variánsa ismeretes. Az elnevezésben is eltérések mutatkoznak. Különösen három hasonló állatmaszk vonható egy csoportba. A román néprajzi szakirodalomban funkcionális, formai stb. tekintetben különálló maszkokként szerepelnek. Az idetartozó alakok az állatot utánzó maszk formájával kerülnek egy körbe. A maszk, miként a turka álarc leírásánál láttuk, olyan faálarc, amelynek az álla mozgatható. Az álfrész lehet hosszúkás, hegyesen előrenyúló, lehet rövid, tömpe alakú. A forma szerint a megnevezett állatra aligha lehet következtetni. Önmagában ez is figyelmezet arra, hogy ezeket az állatmaszkokat ne csupán az elnevezés alapján vizsgáljuk. Ugyanakkor azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a terminológiai különbségek — mint majd látjuk — a területi elterjedésre jól rámutatnak, és ennek nyomán a hagyománybeli különbségek az egyes elterjedési Turkamas^kos alak kísérőivel. Marosnémeti, Hunyadm. zónákban jól körülhatárolhatók. A turka típusú állatmaszkos alakoskodó jelölésére a román nyelvterületen a turca elnevezésen kívül elsősorban a capra és a bre^aia fordul elő. A funkcionális vizsgálatok során más állatmaszkot is, mint pl. a cerbul-t, többnyire szintén ebbe a körbe vonták a kutatók.

295 A különböző néven ismert azonos, ill. hasonló állatmaszkok közötti összefüggésre az egyes állatalakoskodók szerepének, a játékokban, jelenetekben és együttesen a kapcsolódó szokásokban való vizsgálata nyújt magyarázatot. Az eddigi kutatások eredményének fényében úgy tűnik, hogy a román néphagyományban az az állatmaszkos alakoskodó, amelyet a fentiekben turka néven írtunk le, az esedegességtől, a szórványos példáktól eltekintve elsősorban Erdély területén és a magyarországi románok körében ismeretes. Hangsúlyoznunk kell, hogy az alakoskodónak a szokásban elfoglalt szerepe alapján vonatkoztatjuk ezt a turka típusú állatmaszkoknak erre a variánscsoportjára. Az erdélyi és a magyarországi román néphagyományban a turka állatmaszkos alakoskodó a karácsonyi-újévi kolindálás fontos szereplője. Olyannyira, hogy maga a vallásos tartalmat hordozó szokás az állatmaszkokról kapta a nevét. A turka a kolindaszövegek elmondása után lép színre és ugyancsak hangsúlyoznunk kell, hogy a szokásokban, mint egyetlen állatmaszkos alak, centrális helyet foglal el. Valójában az idetartozó hagyománykörnek a turka a fő alakja, a főszereplője. 295 A kutatók utalnak arra, hogy a bre^aia-nak kecske-, róka-, gólya- vagy darufeje van. Pop Mihai: Bräuche, Gesang und Spiel zu Neujahr in der heutigen rumänischen Folklore. Beiträge zur Sprachwissenschaft, Volkskunde und Literaturforschung. Berlin, 1965. 320.; Ennek az alakoskodónak a nem egyértelmű megjelölése, illetve a különböző állattal való azonosítása minden bizonnyal helyi sajátosságokból adódik és az állatmaszk funkcionális megítélését döntően nem érinti.