Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

összeszedése. A kanca a kapott naturaliákat egy zsákba helyezi s a turkajárás befejezése után egymás között szétosztják. 1946-47 telén a turkajárás résztvevői pénzt is kaptak. A kisbíró a csoport előtt halad és a bekérető szerepét látja el. Engedélyt kér a gazdától vagy a gazdasszonytól a házba való belépésre és a kolinda előadására. A bíró a turkás csoportnak a vezetője. A bíró és a kolindálók együtt lépnek a szobába. Ez utóbbiak kezdik az éneket. A bíró önálló szöveget mond, miután a kolindások befejezték a szerepüket. Mint említettem, a dobos, a hegedűs, a kanca és a turka csak a kolinda elhangzása után megy be a házba. Valójában így két egymástól formailag is elkülönülő része van a szokásnak. A következőkben a kolindaszövegeket mutatom be román nyelven és magyar fordításban. COLINDÄTORI {mindegyik sort ismételvé): Bun gînd ai gîndit, doamne, Oaspät ce ne-ai fäcut, doamne, Cîti ai chemat, invitât, doamne, Toti au si venit, doamne, Numai n-a venit, doamne, Sfîntul Sfïnt-Nicoara, doamne, Ca a zäbovit, doamne, Toata marea trecînd, doamne, Cä si-a întalnit, doamne, Noua corabii pline de suflete, doamne, §i le-a petrecut, doamne, Cele mai bune, drepte, doamne, Pe sub mîna dreapta, doamne, Pe usa de rai, doamne, Cele mai gresite, doamne, Pe sub mîna süngä, doamne, Pe usa de iad, doamne, - §i vine repede cînd poate, doamne, Cu cälutul alb, alb si spumat, doamne, Negru de-asudat, doamne, - Hai, corinde, doamne sfînte! (A kolindát a Ca a ^abovit o doamne kezdetű sortól megismétlik!) KOLINDÁLÓK (mindegyik sort ismételve): Jó gondolatot gondoltál, uram, Hogy fogadásunkról gondoskodtál, uram, Ahányat meghívtál, elvártál, uram, Ezeket átalbocsátotta, uram, Mindannyian eljöttek, uram, Csak egy nem jött el, uram, A szent életű Szent Miklós, uram, Mert sok időbe telt, uram, Az egész tengeren átaljönni, uram, Mert a tengeren találkozott, uram, Kilenc hajóval, lelkekkel megrakva, uram, A jobbakat, igazakat, uram, Jobb keze alatt mennyország ajtaján, uram, Es a bűnös lelkeket, uram, Bal keze alatt a pokol ajtaján, uram, Aztán, ha tud, jön sebesen, uram, Fehér lovával, fehér tajtékosan, uram, Feketén a tajtéktól, uram, Jer, kolinda, szent, uram! (A kolindát a Mert sok időbe telt, uram, kezdetű sortól újrakezdik, s egyszer megismétlik!) BIRAU: Hei, feciori, feciori! Bine-ati stat, de-ad colindat. §i jupînul gazdâ bine s-a gátat: De-o lunä, de-o säptämmä Mai vîrtos pe-asta zi bunâ. Jupînul gazda se luarä pe aici, Pe sub perete, Cu cäciula íntr-o ureche. Merge-n grajd si luarä trei cai fitincai BIRO: Hej, legények, legények! Szép volt, ahogy szóltatok, kolindáltatok. És a gazduram is jól felkészült erre az alkalomra. Egy hónapja, egy hete, de leginkább ezen a szép napon. Gazduram a falak közül elindult. A sapkája félrecsapva. Bement az istállóba, Elment Jeruzsálem határába.