Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
egy vaskolomp és egy varjú lóg. 286 A bihari Rézbányán bejelentő, bekérethetőIs tartozik a csoporthoz, akit Laufemek neveznek. 287 A házak előtt megálló, ill. oda betért turkások tevékenységét két különböző mozzanatra bonthatjuk. Az elsőbe a colinda éneklés, a másodikba a turka tánca, játéka tartozik. Néhol a turka az éneklés közben ugrál, táncol, ill. különböző tréfás cselekedetével szórakoztatja a jelenlevőket. Olykor, ha a résztvevők a ház ablaka alatt énekelnek, a turka az udvarba megy és „rendet csinál". A turka tánca jó lehetőséget nyújt a szórakozásra. Tánc közben magasra ugrik, leguggol, csőrét csattogtatja, csipkedi, ijesztgeü az asszonyokat és a gyermekeket. 288 A turka szokás kolindái különösen szépek, változatosak, s igen gyakran terjedelmesek. A bózesi (Hunyad m.) résztvevők kilenc kolindával készülnek a turkajárasra. Más-más szövegű kolindát énekelnek a papnál, a bírónál, a leányos háznál stb. 289 Gyárán Gyula nyomán az Arad megyei Somoskesziből mutatunk be egy kolindát, amelyből a hagyomány funkciójára kapunk fényt: 290 Pe cel rît eu flori frumoase, Domnul Domnu nostru! Ce stinä de oi s'aleasä. Domnul Domnu nostru! Da la oi cine-i pastor? Da pästoru-i Dumnezeu, Cu-un topor încolturat, Cu fluerä 'nferecat. Din fluerä asa zice, Toate oile ar plínge. Num' o oaie peste oaie, Ea din grai asa gräia: Domnu nost si dragu nost, Scoate-ne din iarn' afara, Ca noi bine te-om cinsti, La Sîn-Giorgi eu miel frumos, La Ispas ti-om da noi cas. Domnul Domnu nostru! Azon a szép virágos réten Urunk, istenünk! Micsoda juhkarám támad. Urunk, istenünk! Hát a juhoknak ki a pásztora? A pásztor az úristen, Egy szögletes baltával, Egy vasalt furulyával. Furulyája úgy szólalt meg, Hogy minden juh sírna. Csak egy vezérürü A vezérürü mondja: Urunk, drága urunk, Vezess ki bennünket a télből, Mert mi jól megbecsülünk, Szent Györgykor szép bárányt, Áldozócsütörtökön meg sajtot adunk... Urunk, istenünk! Az énekben világos kifejezését találjuk a téltől való szabadulás gondolatának és számos más mozzanatban, amelyek e szokáskörben felbukkannak, a hagyomány lényegét fedhetjük fel. 291 Ilyen pl. a bózesi hagyományban a turka megölése. A turkajárás befejezésekor egy legény vaktöltésű pisztollyal lelövi a turkát. Az elterül a földön. Egy legény pópának öltözik. Egy másik pópánex alakítva ráborul és siratja. A pap a temetéshez készülődik, amikor azonban megtudja, hogy pogány fekszik előtte, vonakodik, s végül „beszenteli a halottat". Léttára. fekteük, hazaviszik, megülik halotti torát, azaz utolsó mulatással befejezik az azévi turkaj árast. 292 286 Oran? Endre: i. m. 303. 287 A Laufer szó a Rézbányára települt német bányászoktól ered. Seemayer Vilibáld: i. m. 1903. 23-25. 288 Gyárán Gyula: i. m. 224-225.; Seemayer Vilibáld: i. m. 1903. 23-25.; Moldován Gergely: i. m. 1899. 958. 289 Schmidt Tibolt. i. m. 110-111. 290 C^árán Gyula: i. m. 223.; Moldován Gergely: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 301. 291 Ferencet Imre- Ujváry Zoltán: i. m. 130 kk. 292 Schmidt Tibolt. i. m. 108—109. A megölési, lelövési mozzanathoz 1. Eraser James George: Der goldene Zweig, Leipzig, 1928. 440 kk.
