Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
a turka-, illetőleg kecskemaszkos szokásait, amelyek közvetlenebb kapcsolatban állottak a magyar nyelvi zónákkal. A román népi színjátékok, különböző dramatikus szokások gazdagságára, sokszínűségére a folklór kutatói már a múlt században felfigyeltek. A középkelet-európai népi színjátszás vizsgálói számára az összefüggések, a kapcsolatok terén a román néphagyomány bőséges példát nyújt. Különösen nagy jelentőségűek azok az eredmények, amelyek a dramadkus játékokat, a maszkokat az utóbbi egy-két évtizedben az élő néphagyományból tárták elénk. Több fontos munka a nagyszámú példa, adalék bemutatása nyomán a román népi dráma, a népi maszkok beható elemzésére törekszik, felveti az eredet, a kapcsolatok, az elterjedési zónák kérdését, a funkcionális problémákat stb. A román népi dráma kitűnő lehetőséget ad a folkloristáknak az ősi mágikus motívumok, a rituális folyamatok nyomon követésére, az eredeti funkció változási folyamatának az áttekintésére. A magyarországi románok népi dramatikus szokásait az eddigi kutatás csak részlegesen érintette. Ennek okát elsősorban a magyarországi román néphagyomány gyűjtésének hiányosságával, valamint az idevonatkozó már megjelent magyar nyelvű publikációk elszórtságával magyarázhatjuk. Az alábbiakban a román népi dramatikus játékokban és általában a középkelet-európai néphagyományban rendkívül jelentős maszkos szokást, a turkajárást mutatom be recens példákkal a magyarországi románoktól, utalva azokra a korábbi magyar leírásokra, amelyek a turca-szokást a két nép hagyományának, kapcsolatainak összefüggésében vizsgálták. Ennek a szokásnak a vizsgálata során természetszerűleg vetődik fel több olyan probléma, amely a turka-maszkot kiemeli a lokális keretből és a figyelmet tágabb perspektívába helyezi. Az első világháború előtti Magyarország területén élő románság népi kultúrája iránt már a múlt század közepétől megnyilvánult az érdeklődés és nagyszámú magyar nyelvű publikáció foglalkozik mind szellemi, mind tárgyi kultúrájukkal. A jelentős közlemények anyaga csak részben, vagy egyáltalában nem került a román kutatás vérkeringésébe. A bőséges magyar nyelvű anyag komoly lehetőséget kínál a különböző román területekkel való összehasonlításra. A román turkajárás szokását már egy 1783-ban kelt magyar alispáni rendelet említi. Hunyad megye alispánja rendeletében a turkajárás szokását rendszabályozza, amelyben olvasható, hogy „következnek azok a Napok, a' mellyekben az oláh Nemzet..." turkával jár. Ezek a napok a görögkeleti naptár szerinti karácsonyra vonatkoznak. A rendelet szerint Hunyad megyében 1783-tól a turka-járáshoz szolgabírói engedélyt kellett kérni. 268 Hasonlóan hatósági engedélyhez volt kötve a karácsonyi curka-szokás megtartása Arad megyében is. Ez utóbbi megyéből e század elején a szokás tiltása, az engedély meg nem adása, ill. körülményes megszerzése miatt a hagyomány háttérbe szorulásáról, feledésbe menéséről kapunk hírt. 269 A szokás tiltásának minden bizonnyal az volt az oka, hogy a résztvevők az italozás hatása alatt garázdálkodtak, verekedtek, s a turkajárás gyakran halálos összetűzéssel végződött. A szokásról a múlt század elején (1827) Bihar megye esküdtje, Kovács Imre rövid leírást ad Bihar Vármegye S \alonthai járása Statistical és Topographiai esmérete c. kéziratos munkájában, amelynek az anyagát Fényes Elek 1839-ben publikálta: „Leg első mulatsága a köz Oláhnak a Turkával (Törökkel) való járkálás, egy botra tudni illik, mellynek feje gólya fej formára vagyon faragva, úgy hogy a Madárór alsó része egy lenyúló sineg rántásával kinyitódhatik, és ismét lármás kelepeléssel letsattanhatik, valami tarka matériából készült lepedőt kötöznek, mellybe egy jó testes legény bele burkolódva mindenféle forgásokat és ugrásokat követ el, a dobnak ütése vagy 268 SchmidtTibolt A turkajárás Hunyad megyében. Népr. Ért. XI. 1910. 104-105. 269 Kollárov Mó^es István: Arad város és Arad megye román népe. In: Arad vármegye és Arad szab. kir. város monographiája, III/1. (Szerk.: Somogyi Gyula). Arad, 1912. 451.; Vö.: C^árán Gyula: Aradmegyei kolindálás és turkatáncoltatás. Ethn, XII, 1901. 221.
