Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
egy baltát tart, amit a guba előre irányított ujjába helyeznek. A guba ujjába dugott balta a kecske nyakát és fejét alkotja. Az ujj végét elkötik, a balta nyakánál a gubára csengőt szorítanak. így formálódik meg a kecske feje. Természetesen a két fül sem hiányzik, amit a leleményes alakoskodók tengericsutkából vagy napraforgószárból készítenek. A fejet még szarv is ékesítette, erre a célra egy kos szarva szolgált. A kecske farkát lószőrből készült csutak helyettesítette. A többi szereplő hétköznapi ruhában jelenik meg a kecskével. Ez is mutatja, hogy a kecske játékán van a hangsúly. A kecskefarsangolók körül csedő-bodó suhancok igen gyakran már előre jelzik a fonóban érkezésüket. Mielőtt a fonóba belépnének a farsangolók, a kecskealakoskodó térdre ereszkedik, megigazítják rajta az öltözéket. A bekéreztető kopog a szoba ajtaján és belép. BEKÉREZTETŐ: — Jó estét kívánok. BENTIEK: — Jó estét. BEKÉREZTETŐ: — Megengednék, hogy szegény vándorlók itt szállást kapjanak? (Vagy: megengednék, hogy eljátsszuk itt a mi játékunkat?) BENTIEK: — Tessék! A bekéreztető kinyitja az ajtót s a kívül várakozók színre lépnek. A kecske beugrik, közvetienül utána jön a gazdája s végül a kísérő. A sort a bámészkodó suhancok serege zárja be. A bentiek félkör alakban, oldalra húzódnak. A kecske gazdájának ilyeneket mondanak: — Vigyázzon a kecskére, nehogy kárt csináljon itt! A KECSKE GAZDÁJA: — Az én kecském jó kecske. Nem csinál az semmi kárt, csak nem szabad ingerelni. A kecske azonban ekkorra már megkezdi tevékenységét. „Legelni" kezd: a fejével, azaz a guba ujjába helyezett baltával a ház földjét veri. Nagyokat mekeg, jeléül annak, hogy jó legelőt talált. HÁZIASSZONY: — Ne fald fel a fődet, te kecske! A KECSKE GAZDÁJA: — Na, elég volt a legelésből, a földet ne edd meg. A kecske, amikor hallja a tiltást, döfködi a közellevőket. Kecskét alakító játékos. Panyota, Szabolcs-Szatmár m. Kecskét alakító játékos. Panyola, Szabolcs-Szatmár m.