Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A. rabvágásra készülők csoportja. Sajónémeti, Borsod m. A rabokat és hévéreket mindig választották. A legények leginkább rabok szerettek volna lenni, ezért személyük körül mindig nagy vita folyt. Kivételes szerencsének és megdszteltetésnek tartotta az, akire a választás esett. A rabokat a választás után ott a helyszínen, a kocsmában öltöztették fel. Ruházatuk a köznapi viselet néhány kopottabb, rongyos ruhadarabja, derekukon kerékkötő-lánccal. Előfordult, hogy szalmakötéllel becsavarva, bekormozva, kezükben baltát tartva stb. öltöztették fel őket. A kerékkötő-láncot a hévérek kötötték fel a rabok derekára. Ettől a pillanattól váltak a rabok ténylegesen rabbá. A hévéreknek ezután egy pillanatra sem volt szabad elengedni őket, sőt nagyon ügyeskedni kellett, nehogy megszökjenek. A hévérek egyik kezükben a láncot tartották, a másikban a lefejezéshez szükséges pallost helyettesítő tilóny elvet (tilolónyelv) fogták. Ezen idő közben négy-öt legény egy-két szál muzsikussal elindult farsangolni. Az egyik legény kezébe vasnyársat fogott. Egy másik, akit ordinánmak

162 hívtak, zsákot vitt, amibe a szalonnát tették, ha már nem fért a nyársra. A többiek táncoltak, mókáztak, s így — zeneszóval betérve minden házhoz - járták végig a falut. A házaknál szalonnát kaptak, amit rendszerint a háziasszony húzott a nyársra. Sok szalonna összegyűlt, mert az volt a nagy dicsőség, ki minél nagyobb szalonnát adott. Az így összegyűlt szalonnát értékesítették, s a táncmulatság költségeire fordították. Hétfőn újrakezdődött a tánc a táncházban, most már azonban a rabok jelenlétében, akiket a hévérek odavezettek. A rabok és a hévérek is táncoltak, azonban a hévérek egyik kezükkel fogták a rabok láncát, hogy el ne szökhessenek. A rabok viszont állandóan arra törekedtek, hogy elszabaduljanak. Ha valamelyik rabnak sikerült a hévértől megszabadulnia, futott egyenesen a kocsmába. A hévér utána, s még az úton próbálta elfogni. Ha sikerült elfognia, a rab köteles volt fizetni a kocsmában a kontót, ha viszont csak a kocsmában érte utol a rabot, a hévér fizette a rab s a többi legény kocsmai költségeit. Ivás után újra visszamentek a táncházba. A szökések, megugrások többször ismétlődtek, s így tartott a tánc egészen húshagyókedden du. három óráig. Ekkor kezdődött a kivégzés, a rabvágás. 162 Ordinanceordonánc német eredetű szó (Melich János: Német vendégszók Magyar Nyelvőr, XXIV, 1895. 349). Katonai nyelvben küldöncöt jelent {Bélteky K., A katonai műnyelv. Nyr. XX, 1891. 539). Innen kerülhetett hasonló jelentéssel — farsangolni küldött egyén — a barkók farsangi játékába.