Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
A további magyar nyelvterületekről úgyszintén nagyszámú párhuzamot hozhatunk a hajdúszoboszlóihoz hasonló szilveszteri szokáshoz. S%endrey Zsigmond kongo\ás címen foglalta össze az idevonatkozó hagyományt. Az anyagból pompásan kitűnik, hogy a szokás rendkívül széles körben ismeretes volt, s nagyrészben a pásztorság hagyománykörébe tartozott. A pásztorok koledálása karácsonykor, szilveszterkor, újév reggelén bőség-, szerencsekívánó jellegű volt, s összekapcsolódott a pásztorok alkalmi adományszerzésével, megajándékozásával. Az ún. nyájfordítás, amely szokás a hagyománykör egyik variánsa, funkcionálisan úgyszintén mágikus jellegű. A farsangi kongózás, kolompolás, zaj keltés hasonlóképpen e hagyománykörbe tartozik. 43 Ide sorolhatjuk a tőkehúzás szokását is. A szatmári falvakban húshagyókedden a legények, suhancok kolompot kötöttek a nyakukba s nagy ostorcsattogtatással, zajcsinálással vonultak végig a falun. Ezen a napon a szatmári Fülpösön és Szamosszegen mindazok a legények, akik farsangkor alakoskodónak öltöztek, csoportosan végigjárták a leányos házakat. Jajgatással, sírást-rívást imitálva búcsúztak a farsangtól. Az ezekhez hasonló példákról azonban a farsangi hagyománykörrel kapcsolatban lesz szó. Játékok^ és masz ko^ farsangkor A farsang a legkülönbözőbb népi játékok és maszkok gyűjtőmedencéje. A színjátékoknak, alakoskodásoknak szinte minden típusa, változata előfordul a farsangi hagyománykörben. A játékok és maszkok részletesebb ismertetése előtt röviden áttekintjük a farsangra jellemző jegyeket. A farsangi szokásokat két nagy csoportba sorolhatjuk: 1. az egyén individuális cselekedeteire, amelyek főleg termés- és bőségvarázsló jellegűek, 2. az egész közösségre vagy kisebb-nagyobb csoportokra kiterjedő nyilvános, közös alakoskodó játékokra. Az első csoportba tartozó rituális cselekvések gyakorlásában és hagyományozásában a nőké az uralkodó szerep, amíg a nyilvános, csoportos alakoskodás szinte kizárólag a férfiak tevékenységébe tartozik. Az egyén többé-kevésbé elszigetelt - egyedül alkalmazott cselekedete a hagyományokban gyökerezik ugyan, de mivel a különböző jelenségekre lelkialkatának megfelelően egyénileg reagál, — cselekedetei, szokásai sajátságos kifejezésformát öltenek. Az alakoskodó játékok eredetét megállapítani, történetét végigkísérni könnyebb, mint a bonyolult pszichikai magatartás miatt az egyénileg gyakorolt hiedelmek közvetlen alakulására rámutatni. Napjaink, s a közelmúlt farsangi szokásai évszázadok alatt erős tartalmi és formai változáson mentek keresztül. Azonban egyes mozzanatokban — a jelenlegi formában és tartalomban egyaránt — kimutatható a korábbi állapot számtalan emléke. A szokások és a hiedelmek zöme többnyire a farsangvasárnaphoz, a farsanghétfőhöz és a húshagyókeddhez kapcsolódik. A játékok némely helyen már kövércsütörtökön megkezdődtek. így pl. erdélyi példák szerint a legények muzsikusokkal végigjárták a falu utcáit. A leányos házak előtt táncoltak és a házbeli leányt is megtáncoltatták, aki ezért pénzt adott a legényeknek. A pénzből a muzsikusokat és a mulatozás költségeit fizették. A felvonulásnak, a házról házra járásnak farsangkor közös vonása az adománygyűjtés. Ilyen szokás a farsanghétfői kardosát. A Zobor vidékén kilenc legény bandaszóval ment házról házra. Reggeli 43 S^endrey Zsigmond: A „kongózás", Ethn.. XLII. 1931. 21-26.; Gulyás Jo\sef: A „Szűzgulya-fordítái''— Ethn, XXXVII. 1926. 89-90. ; Kessler-Balogh Edgar: Szűzgulyahajtás. Ethn, XXXVIII. 1927. 251-256.; Barna Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén, Budapest, 1979. 154—161.
