Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

tanulmányozására szorítkozunk... Nemzetközi egyesületet akartam létrehozni, amelynek rendszeresen, minden ponton ugyanabban az időben kellett volna megkezdeni ugyanazon népi hagyományok gyűjtését... Csak ha sikerül minden hagyománynak minden formájában és változatában való összegyűjtése, elterjedésük etnográfiai határának pontos megállapítása és egyúttal mindenütt azoknak legrégibb időkből fennmaradt bizonyítékait megtalálni, lehet remélni, hogy biztos adatok birtokába jutunk minden egyes szokás eredetét, legrégibb jelentését, eredeti formáját, lassankénti változását és elágazását illetően és ugyanúgy kell eljutnunk minden egyes mondához és mítoszhoz is, ha meg akarjuk állapítani, mely időben keletkezett és mely néptől ered. Eletem egész munkájának ez vált egyre világosabban felismert és határozott céljává. Ezt igyekeztem elérni."

63 Az idézetből kitűnik, hogy Mannhardt W milyen világosan felismerte a néphagyomány gyűjtésének fontosságát és a párhuzamok összevetésének szükségességét. Számára a néphagyomány azt a forrást jelentette, amelyben mint tenger a cseppben, megtalálhatók az ősök hitéletének lényeges elemei, csak meg kell látni a megfelelő összefüggéseket az egyes jelenségek között, hogy áthidalhassunk tért és rdőt. Ha a késő utódok alaposabban ismerték volna Mannhardt W. kutatásai elé tornyosuló nehézségeket, gyötrelmeit az új módszer megteremtésével és annak nyomán remélhető eredménnyel kapcsolatban, a kritikákat körültekintőbben fogalmazták volna meg. Tervei megvalósítása érdekében nagyarányú gyűjtőtevékenységbe kezdett, lényegében már 1854-ben, amikor a nemzetközi egyesület létrehozására szóló javaslatát előterjesztette. Különböző külföldi neves professzorokkal, konzulokkal, követekkel tárgyalt, levelezett, hogy megfelelő anyagra tegyen szert a különböző népek hagyományából. Ezres példányszámban küldözgette szét kérdőíveit, amelyekben a vegetációs kultusszal kapcsolatos hagyomány iránt érdeklődött. Ha csak tehette, közvedenül ő maga gyűjtött. Felkereste Danzig, Dirschan és Grandenz fogolytáborait, ahol dánoktól, osztrákoktól, franciáktól jegyezte le népeik szokásait, hiedelmeit. Járt a Keleti-tenger tartományaiban, Hollandiában, Svédországban és másutt.

64 Az összegyűjtött hatalmas anyagnak csak kis részét tudta feldolgozni. A kezdeti eredményeket a Roggenwolf und Koggenhund jelzi, amely munka tevékenységének, életének legfontosabb székhelyén, Danzigban [ma Gdansk, Lengyelország] jelent meg 1865-ben. Tanulmányaiban a teriomorf Korndamonók közül a kutyára, illetőleg a farkasra vonatkozó hagyományt elemzi rendkívül aprólékosan, bőséges összehasonlító adattal. Ez a tanulmány, mint ebben a tárgykörben az első munka, módszerében, az adatoknak a teória igazolására való felsorakoztatásában olyan kitűnő, hogy egyáltalában nem csodálható, ha a leszűrt eredmények, Mannhardt W. elgondolásai mind életében, mind később, lényegében napjainkig elfogadásra, követőkre és teóriájának feltétel nélküli alkalmazóira találtak. A Kornwolfia vonatkozó hagyomány elemzésénél a hiedelem és a szokás mellett felhasználja a mondák, dalok, közmondások tanulságait is. Az epikus hagyományban és általában a népköltészetben rejlő hajdani korokra mutató emlékeket az egyes jelenségek magyarázatával kapcsolatban a többi munkájában is értékesíti. Mannhardt W. a tanulmány adatait zseniálisan tudja csoportosítani, kapcsolni, úgy, hogy azok teóriájának szolgálatába álljanak. Különösen tanulságosak és figyelemre méltóak azok az adatok, amelyek a Roggemvolfhzk az aratási szokásokban való szerepére mutatnak. Az aratási hagyományt át- meg átszövi a Roggenwolfiû kapcsolatos hagyomány. Az aratók úgy vélik, hogy a Roggenwolf az utolsó kévében vagy az utolsó csomóban ül. Az utolsó kévét farkasnak nevezik. Gyakran az utolsó aratókat is így szólítják. Farkas alakú bábot készítenek gabonából stb. A gabonafarkast összeveti a szakállas farkas hiedelmével és megállapítja, hogy a kettő egymással 63 Idézi Schmidt A., 1932. 9-10. 64 Schmidt A., 1932. 1 1.