Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

Ehhez hozzáfűzhetjük azt, hogy a maszkos, dramatikus játékok rendkívül dinamikusan fejlődtek és alakultak. Nagyszámú példa igazolja, hogy alakok, figurák, cselekvések, rituális folyamatok a hagyomány egyik fázisáról a másikra vándoroltak, egyik alkalomról a másikra tolódtak és applikálódtak. A magyar Luca-asszonyok, fehér leples alakoskodók az őszi—téli ciklus folyamán megjelenő maszkos alakok közé tartoznak, amelyek részint jeles napokhoz, részint naptári napokhoz vagy attól független alkalomhoz kapcsolódtak. A szomszédos zónákkal való összevetés azt mutatja, hogy az átadást-átvételt illetően közvetlen interetnikus kapcsolatról nem beszélhetünk, hanem annál inkább párhuzamokról, s a szokás több évszázados élete során önálló — ugyanakkor párhuzamos - fejlődéséről. Zajkeltőfelvonulósjáté kp ^szilveszterkor és újévkor A felvonulós játékok csoportjába azokat a maszkos, dramatikus jellegű megnyilvánulásokat soroljuk, amelyekben egy kisebb vagy nagyobb közösség részint mint aktív, részint mint passzív cselekvő vesz részt. A felvonulós játékban résztvevők — mint aktív cselekvők — a helységen végigvonulva az eseménybe bekapcsolják a lakosságot úgy mint nézőket, érdeklődőket, közönséget — passzív résztvevők -, vagy pedig egy-egy házba, udvarba való betéréssel, ház, ablak előtti jelenettel úgy mint a szokás fogadóit, akik az adott helyzetben aktív cselekvőkké válnak. A felvonulós játékok voltaképpen kihatnak az egész közösségre, s valamilyen formában a lakosságnak szinte minden tagja bekapcsolódik az eseménybe. Résztvevő megnyilvánulásnak tekinthető az is, amikor az eseményt, a felvonulást a közösség tagjai megbeszélik, „értékelik". A felvonulós szokásoknak számos alkalma van. Ebben a fejezetben a jeles napokhoz kapcsolódó felvonulós játékok közül a télközepi, a naptári év végéhez kapcsolódó szokásokat vonjuk be. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretnénk, hogy az idetartozó hagyomány egy része csak a közelmúltban, esedeg ötven, száz éve alakult játékos jellegűvé. Számos megnyilvánulás az eredeti rituális vonatkozása következtében a néphagyomány más jelenségeivel is kapcsolatba hozható, mint ahogy azt látjuk a szilveszteri zajkeltő és a nyáj fordító szokásokban. A téli napforduló övezetében álló jeles napokon - karácsony, szilveszter és újév napján - az egész magyar nyelvterületen ismeretesek voltak olyan szokások, amelyek során a résztvevők 3—4, olykor 30-40 fős csoportja a helységen végigvonult. A felvonulást a zajkeltés — kolompolás, kürtölés, ostorpattogtatás — jellemezte. A zajkeltő felvonulós szokás farsangkor — főleg húshagyókedden - megismétlődött. Ehhez hasonló szokásokat — mint fentebb emk'tettük - az európai néphagyományban Márton-naptól kezdődően Szent György-napig különböző naptári napokon gyakoroltak. A felvonulós szokásokban a játékra, a szórakozásra vonatkozó szokások hangsúlyozottan előtérben álltak. A zajkeltő felvonulós játékokra a saját helyszíni megfigyelésem nyomán gyűjtött hajdúszoboszlói hagyományt mutatom be, amely a szilveszterhez kapcsolódik ugyan, azonban a karácsonnyal és az újévvel egyaránt szorosan összefügg, illetőleg más területek hasonló farsangi szokásaival érintkezik. A hajdúszoboszlói szilveszteresti szokások már korán felkeltették a nagyközönség és a szakemberek érdeklődését. A kolompolás, az ostorpattogtatás, a tüzes nyíllal való lövöldözés a maga látványosságával számos magyarázatra, funkcionális fejtegetésre nyújtott lehetőséget. Egyike azon hagyománykörnek, amelyről sokan és sokféleképpen vélekedtek. Sok tanulsággal szolgál a szokás-