Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
elfogyasztják. Az archangelski körzetben ezt a kenyeret az elsőnek csépelt gabonából sütik. A vetőmaggal együtt tárolják és vetéskor együtt viszik ki a vetőmaggal a földre, ahol a bevetendő terület négy sarkára is helyeznek belőle. Mindegyik keleti szláv nép hagyományában ismert az a szokás, hogy a negyedik böjti hét szerdáján egy kereszt alakú kenyeret sütnek, vagy olyan kenyeret, amelyen egy kereszt van. Vetéskor a vetőmag közé helyezik, majd elfogyasztják. A keresztény hatás még inkább megmutatkozik a vetési ostyával kapcsolatban. A nagyoroszoknál az ún. gyümölcsoltó ostya (blagovecsenszkaja proszfora) volt elterjedve, amelyet Gyümölcsoltó napján (márc. 25.) kaptak a misén. Az oreli kerületben ezeket az ostyákat maguk a parasztok készítették. Idevonatkozóan már a XVII. század közepéről vannak adatok. Az ostyát részben a vetőmaggal együtt elvetették, részben a vető személyek megették. Némely helyen (Medyni járás) a lónak is adtak belőle. 576 Figyelemre méltó szokás, amely szerint a grodnói kerületben a fehéroroszok eke, borona, sarló és kasza alakú kenyérkéket sütnek. Sőt, tésztából kis létrákat is készítenek, megsütik és az asszonyok kimennek a mezőre, megkerülik vele a rozsföldet, magasra dobálják, miközben ezt kiabálják: „Ilyen magasra nőjön a rozs!" 577 Ez a növekedést elősegítő rítusok közé tartozik. 578 A bolgár mezőgazdasági szokások szerint szántás alkalmával készítenek egy kerek kenyeret külön a szántó ember, valamint külön az igavonó állatok részére. A kenyeret a mezőn, a szántás megkezdése előtt fogyasztják el, ill. etetik meg az állatokkal. 579 Vetés alkalmával is ismeretes egy kalácsféle, amit a parasztember az ökrök járma felett bevet az első barázdába. 580 Szerbhorvát területen (Cacak) az első szántáskor, amelyet hétfőn vagy csütörtökön kezd meg a földműves, külön a szántás alkalmára sütött kalácsot, a bra^dnicat viszi ki a mezőre. A kalács egyik felét beleszántja a földbe, a másik felét megőrzi a jégeső ellen. 581 Drobnjak nevű faluban az volt a szokás, hogy a szántani, ill. vetni induló ember a mezőre magával vitt egy kenyeret, amelyből tört mindenkinek, aki elhaladt mellette. 582 A példákat bőséggel szaporíthatnánk tovább. A kultikus rendeltetésű kenyér nemcsak vetéskor, szántáskor, hanem a legkülönbözőbb alkalommal előfordul a néphagyományban. Igen gyakran nem önmagában, hanem más kultikus tárgyakkal, cselekvésekkel együtt. Pl. az albán hagyományban ismeretes volt, hogy január 6-án a szőlőparcella négy sarkán négy-négy szőlőtőkét szalaggal összekötöttek, elé egy erre az alkalomra sütött kalácsból helyeztek egy-egy darabkát és borral leöntötték. 583 Európa más területéről is említhetünk példákat. Pl. Thüringiában, Marksuhlban a len vetőmagba kenyér helyett egy zsemlét helyeztek, valamint kolbászt, tojáslepényt és pálinkát tettek mellé. Ezeket a földműves a szántóföldjén fogyasztotta el. 584 Alsóbajor területen, a Laber völgyében a gabonaföldön kenyeret, ill. kalácsot helyeztek el. 585 Wittgenstein vidékén, amikor a földműves tavasszal első alkalommal ment szántani, az eke közepére két darab kenyeret helyezett. Egyiket a szántó ember fogyasztotta el, a másikat az igavonó állatok ették meg. 586 A kenyér kultikus szerepe a vetési rítusokban az elmondottak nyomán jól megfigyelhető. Annak a kérdésnek a megállapítása, hogy vajon időben milyen mélyre nyúlik vissza a magyar hagyományban, 576 Zelenin D., 1927. 27-28.; HaaseE, 1939. 209. 577 Propp V. ]., 1963a. 30. 578 Kagarow E. G., 1928. 18. 579 MartinovA. P., 1958. 742-743. 580 Vakarelski Ch., 1965.^308. 581 Schneeweis E., 1961. 160. 5S2 FranicL T., 1936. 40. 583 Mannhardt W., 1904-1905. I. 517. 584 Handwörterbuch, V. 669. 585 Handwörterbuch, V. 667. 586 Binder}., 1900-1901. 66.
