Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

maguk számára. Ebből az új búzából készült kenyérből egyet fehér kendőbe kötve a gazdának nyújtottak át. Bihar megyében az új lisztből való első sütéskor készítettek ún. molnár-pogácsát is. Ez lapos, tenyér közt formált pogácsa, amelynek a tetejét kés élével keresztben néhányszor megütögették. A pogácsát a molnárnak vitték el a háztól.

541 Az aratás befejezésekor minden gazda megvendégelte az aratóit. Ez alkalommal nyújtották át a részükre sütött lepényeket, kalácsokat. Ezek a lepény- és kalácsfélék hagyományos ételek voltak aratás végén, az aratás utolsó napján, amelyeknek az elkészítését szegényebb házaknál sem mulasztották el. Szegeden és környékén az aratás utolsó napjára sütött tésztát végzés kalácsnak, végzplepénynek, aratólepénynek nevezik. A lepény kelesztett tészta, amelyre sóval, borssal, kaporral, tojással és tejfellel elkevert túrót borítottak.

542 A palócoknál — és a Nagy Magyar Alföldön a szegényeknél — a végzplepényX. nem túróval, hanem főtt krumplival ízesítették. A vékonyra elnyújtott kelesztett tésztára aludttejjel vagy íróval összekevert, megtört főtt krumplit kentek és a kemencében sütötték meg. Az aratás befejezésekor a gazdaasszony azzal kínálta meg az aratókat és mindazokat, akik az aratásban segítettek. Erre az alkalomra a palócok sütöttek még vég^őkalácsot is. Ez több ágba fonott kerek alakú kalács volt.

543 Nádudvaron (Hajdú-Bihar m.) a gazdaasszony az aratás utolsó napjára kásás, túrós és lekváros rétest sütött a kemencében. Takaró rétesnek nevezték. Erre az alkalomra a rétes rendszerint már új lisztből készült. A takaró rétessel való megvendégeléskor az aratók beszámoltak a gazdának a keresztek számáról és megbeszélték a további munkát. A takaró rétes készítéséhez szükséges új liszthez úgy jutottak, hogy a cséplés megkezdése előtt, többnyire már az aratás első napjaiban, öt-hat kereszt búzát elvittek őrölni a malomba. Az új lisztből a gazdaasszony föltétlenül sütött kalácsot is, ún. dúcot, ablakost és túrós vagy lekváros bélest. Küldött belőle kóstolót a szomszédoknak, ismerősöknek és rokonoknak. Alsó-Orségben rétestésztát a vetés befejezésekor is sütöttek és ezt vetó're'tesnek nevezték.

544 Zádorfalván (Gömör m.) az aratás befejezésekor sütött kalácsot bornyúfejnek nevezték és az aratóknak az aratókoszorú átadásakor osztották szét. Csákányban (Csallóköz) a hasonló, aratáskor sütött tésztának nyúllepény vagy katikönyöke volt a neve. A bornyúfej és nyúllepény elnevezésben minden valószínűség szerint a hajdani aratási áldozatok emléke őrződött meg. Az aratásvégi hagyományos ételhez kapcsolódott Mesterszálláson (Szolnok m.) a dubik kalácsok kiosztása az aratók között. Ebből a kalácsból egy-egy elérte az öt kilót. A kalács tésztáját összefonták és egymásra felhajtogatták.

545 Nádudvaron (Hajdú-Bihar m.) a cséplés befejezésekor a gazdaasszony egy egész kemencével sütött dúckalácsot és túrós bélést. A kalácsokat a cséplőmunkások között szétosztotta.

546 Az új búzából készített első kenyér kuldkus vonatkozását mutatja az a Szeged környéki szokás, amely szerint az új kenyérből a koldusnak is juttattak. Ennek a kenyérnek a neve: koIdusapó.

547 Ormánságban új kenyér készítésekor sütöttek a koldusnak egy kis kenyeret, aminek pompos volt a neve.

548 A koldusok megajándékozása kaláccsal, tésztával a néphagyomány más pontján is előfordult. Tápén (Szeged mellett) koldus lábnak, koldustuborékndk nevezték a koldusok részére készített fonott kalácsot, amelyet lakodalomkor és halottak napján osztottak szét közöttük.

549 Szuhafőn (Gömör m.) egy ideig szokásban volt, hogy aratás után, Szt. István király ünnepére (augusztus 20.) 541 S^űcs S., 1938. 221. 542 BálintS., 1962. 63-77. 543 Istvánfjy Gy, 1898. 314-315. 544 Kardos U, 1943. 244. 545 SzendreyZs., 1929. 196. 546 Balázs E, 1965. 56. 547 BálintS., 1957. II. 617.; Bálint S., 1965. 254. 548 KissG., 1937. 35. 549 BálintS., 1957.1. 798.