Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
földművelésre vonatkozó török jövevényszavaiból említsünk meg néhányat: eke, sarló, búza, tarló, boglya, szérű, kender, borsó, szőlő, bor, komló, alma, körte, dió stb. 525 Ezekkel a török jövevényszavakkal kapcsolatban felvetődött az a kérdés, hogy bizonyitható-e a szavak átvételével a hozzá fűződő műveletek átvétele, elsajátítása? 526 Kétségtelen, hogy néhány fogalom, mint pl. a szőlő, bor, szűrni, söprő még nem jelenti azt, hogy a magyarok szőlőművelést folytattak. A szőlőművelés huzamosabb megtelepedést kíván s az e tárgykörbe tartozó szavak kereskedelem, adó révén is ismertté válhattak. Hasonlóképpen a gyümölccsel kapcsolatos fogalmak is ide sorolhatók. 527 Mindezek azonban csak a részleteket módosítják s nem változtatnak azon a tényen, hogy a magyarságot török fajú népek tanították a földművelésre. Számottevő földművelésről elsősorban a bolgár—törökökkel való kapcsolatban beszélhetünk, s az alapvető földművelési fogalmak a magyar-török együttélés emlékeit őrzik. 528 Mielőtt arra a kérdésre térnénk, hogy mit jelenthet a török hatás az agrárkultusszal kapcsolatban, szólnunk kell az igen jelentősnek mondható szláv érintkezésről a földművelő kultúra területén. Ez a kérdés egyúttal összefügg a honfoglalást követő időszak más művelődéstörténeti problémáival. A honfoglalással a magyarság bekapcsolódott a nyugati kulturális körbe, amely nyomán a gazdasági élete, szellemi világa teljesen átalakult. A kereszténység a szellemi élet új távlatait nyitotta meg. Az új hazában talált idegen ajkú lakosság kultúrája révén új gazdasági formákkal ismerkedett meg a magyarság. 529 A földművelés igen jelentős átalakuláson ment keresztül. Valójában a korábban megismert földművelési kultúra a máig kimutatható legnagyobb hatást a honfoglaláskor, ill. az azt követő egy-két évszázad folyamán kapta. És itt elsősorban a szláv befolyásról kell szólnunk. Annak ellenére, hogy rendkívül nagyszámú földművelésre vonatkozó szláv jövevényszó van a magyar nyelvben, Deér J. azt hangsúlyozza, hogy Magyarország keleti, északi és délnyugati határszélein felettébb kezdedeges, zsákmányoló jellegű szláv kultúrával találkozott a magyarság. Ezeken a területeken a lakosság a magyar és német telepesek hatására tért át a földművelésre. 530 A szláv lakosság elsősorban a peremterületeken élt, települése mindenütt a síkság és a hegyvidék határvonalára esett. A magyar—szláv érintkezés tehát elsősorban a hegyes vidékek peremén, főként a Dunántúl északnyugati részén, a Mecsek, a Mátra és a Bükk hegységek lejtőin, a Tiszaháton, a Szamosháton, a Kraszna völgyében és Erdélyben, Gyulafehérvár környékén ment végbe. Ezeken a területeken a XIII. századra a szlávság beolvadt a magyarságba. 331 Természetesen a szláv hatást döntően nem érinthetik azok az adatok, amelyek elmaradottabb szláv telepekre vonatkoznak. Nyelvészek rámutattak arra, hogy ha egy nyelvben egy munkakör teljes szóanyaga idegen, akkor a kérdéses munka-technika átvételen alapszik. így pl. mivel a szénagyűjtés, a szénamunkálat teljes szókincse a magyarban a szlávból származik, nem lehet kétséges, hogy a magyarság ezt az egész fogalmi kört a szlávoktól tanulta a honfoglalást követő első században. 532 Természetesen a kérdés jogosan vetődik fel, hogy a magyar földművelési kultúrára melyik szláv nép nyomta rá erősebben a bélyegét? Moór E. hangsúlyozza, hogy „nyelvünkben a mezőgazdaság közép-európai üzemformájára vonatkozó terminológia szlovén eredetű és 1000 után, de még a XI. század első felében honosodott meg nyelvünkben. Ebből nemcsak az állapítható meg, hogy mi ezt az üzemformát dunántúli szlovénektől vettük át és hogy a Dunántúl szlovén lakosai már a 525 Bárcy G., 1963. 46. 526 Cs. Sebestyén K., 1939. 66-67. 527 Barcsi G., 1963. 46.1. 528 Vác^y R > 1958- 303-; G ß>fjy U 1942. 148. 529 BárczjG., 1963. 74. 530 Deér)., 1943. 127. 531 Deér]., 1943. 126. 532 Knieya L, 1943. 183.; Gunda B., 1942. 209.
