Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Úgy vélem, az általunk vizsgált vegetációs, agrárrítusok két legfontosabb kérdéséhez jutottunk el. Ez a két kérdés, mint ahogy Nilsson M. P. fejtegetéseiből is láthatjuk, egymást feltételezi, azaz az antropomorf bábu a vegetációs szellem, a mitikus lény megjelenítője, amelynek a funkcionális szerepe, jelentősége abban áll, hogy általa az elhalt vegetáció ereje megőrződjék és ismét visszakerüljön a földbe. Kagarow E. is erre utal, amikor a szakramentális rítusok csoportjába sorolja azokat az agrárszokásokat, amelyekben a vegetáció szellemének képmását bábu, azaz egyrészről antropomorf, másrészről állatformában széttépik és így mintegy a termékenység megőrződik, „bekebeleződik".

372 Véleményem szerint az antropomorf és a teriomorf gabonadémonokra vonatkozó kulcskérdésről van itt szó. A kutatók általában a vegetációs szellemek, a Korndämondk létezése vagy nem létezése kérdésében fejtették ki véleményüket. Lényegében elválasztották egymástól az aratási szokáskör egyes elemeit és így az agrárrítusoknak mind a legutóbbi időkig megfigyelhető leglényegesebb mozzanatáról, a vegetáció folytonosságának megőrzésére irányuló törekvésekről, a termékenységi erő következő időszakra való átmentéséről, a paraszti kultúra egyik legdöntőbb racionális és nem racionális jelenségéről, mágikus cselekménysorozatáról terelődött el a figyelem. Pedig, mint azt láthatjuk, nemcsak az aratási szokáskör, hanem a gazdasági és naptári év legkülönbözőbb alkalmaival megnyilvánulnak hasonló jelenségek. Kitűnő párhuzamokat említ idevonatkozóan Propp V. J. Ezekre már utaltam a vegetációs erő transzpozíciójával kapcsolatban. így pl. az oroszoknál a növénykultusz fő ünnepe az úgynevezett pünkösd előtti hét. Az ünnep alatt egyrészt a házakat nyírfaágakkal díszítették, másrészt az erdőben kiválasztottak egy nyírfát, amelyet ünnepélyesen a faluba vittek. Ezt az év egyik legnagyobb ünnepének tartották. Propp V. J. a nyírfa tiszteletét azzal magyarázza, hogy az tavasszal elsőként rügyezik, különös növekedési erőt tulajdonítanak neki, amely erő a fa csúcsában és ágaiban rejtőzik. A fa körüli szertartásnak az az alapgondolata, hogy ezt az erőt az erdőből ki kell hozni és át kell adni a szántóföldnek. A kivágott nyírfát többnyire a rozsföldre dobták. A szokást kísérő énekekben világosan kifejezésre jut, ezt azért teszik, hogy „legyen bő termés, az árpa kalászos, a zab magas, a káposzta fehér".

373 Nem önmagában a szokás a figyelemre méltó, hanem az a felismerés, hogy az aratási hagyományban is megfigyelhető ugyanez a gondolat, ugyanez a törekvés. Az első, illetőleg utolsó kéve hazavitele, a gondos megőrzése, magjainak a vetőmaghoz keverése hasonlóképpen a vegetációs erő átmentését célozza. A karácsonyi szokások vonatkozásában Schneeweis E. a szobában elhelyezett kévével kapcsolatban, amelynek az elnevezése antropomorf lényre utal, hasonló következtetést von le. A kévét a növekedési erő reprezentánsának tartja, amely egyúttal a vegetáció szellemének lakóhelyéül is szolgál.

374 Az idevonatkozó példákat bőségesen szaporíthatnánk. Az antropomorf bábuk vizsgálatakor mindenképpen felvetődik, hogy ezek a gabonából, az első vagy utolsó kévéből készített bábok a feltételezett, illetőleg kikövetkeztetett gabonadémonok reprezentánsai-e? Ezt a kérdést fentebb már említettük, azonban elsősorban a vegetációs erővel kapcsolatban kerestük a magyarázatot. Miután az aratási hagyományból, Európa különböző népeitől ismert példák egyöntetűen bizonyítják az antropomorf bábuknak, illetőleg az ebben a szerepben előforduló kévéknek stb. a gabona következő évi gyarapodására, a vegetációs erő átmentésére vonatkozó funkcióját, arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy ha a hagyományban csak ez a gondolati tartalom, hiedelem, mágikus törekvés élt, működött és hatott, mi volt a jelentősége - úgy 372 Kagarow E. G., 1928. 24. 373 A kérdésről 1. más fejezetben is. Propp V. ]., 1963a. 58-62.; Jó összefoglalást nyújt a nyírfa szerepéről a magyar népéletben Téglás J. szakdolgozata. A debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Archívuma, Nr. 1056. 374 Schneeweis E., 1953. 102-104., 162.