Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
aratás körül levő gyermekeknek mondták: „Ne menjetek még ha^a, mindjárt megtaposhatjátok a farkast" (vagy a medvét). Mindezekből az adatokból nincs szándékunk messzemenő következtetést levonni a farkas Korndämon szerepére a magyar nyelvterületen. De ha figyelembe vesszük azokat az adatokat, amelyek szerint a farkas a néphitben démonikus vonásokkal, különleges varázserővel van felruházva, 339 az agrárrítusokba való bekerülése könnyen feltehető. A magyar néphit varázserőt tulajdonít a farkas különböző testrészeinek, így pl. a farkasgégének, a farkas fognak, a farkasínnak. 340 A magyar Farkas személynév kimutathatóan totemiszdkus eredetű. 341 A farkas dszteletére tartott ünnepről is tudunk. 342 Ha arra gondolunk, hogy a medvével kapcsolatos hiedelmek a síkföldön élő magyarság körében a mindenütt előforduló farkasra tevődtek át, 343 így minden valószínűség szerint a farkas a gabonával kapcsolatos rítusokban is szerepet kaphatott. Csakhogy amire az agrárrítusokban mélyebb gyökeret eresztett volna, a vegetáció teriomorf démonai általában elvesztették jelentőségüket. A medve mint teriomorf démon korán eltűnt a gabonaföldről, a farkas pedig viszonylag kevés nyomot hagyott maga után. 3. Kakas. Szárnyas állat alakját felvevő vegetációs szellemlényekről a magyar szakirodalomban adatokat nem találunk. Ez a tény azonban korántsem jelend azt, hogy a magyar agrárrítusokban teljesen ismeretlen volt a gabonaszellem madár vagy más szárnyas állat alakjában való megjelenítése. Mannhardt W és őt követően Frazer J. G. a teriomorf gabonadémonok elterjedésének vizsgálatánál erdélyi magyar párhuzamokról tesz említést. Székelyudvarhely környékén élő kakast kötnek az utolsó kévébe, és egy nyárssal megölik. A tollat letépik, bőrét lehasogatják. Tavasszal a tollat és a bőrdarabokat az utolsó gabonából való maggal összekeverik, és a mezőn elhintik. Kolozsvár környéki aratószokás szerint egy kakast a gabonaföldön a földbe ásnak, csak a fejét nem temetik be. Egy fiatal aratómunkás a kakas fejét kaszájával egyeden suhintással lemetszi. Ha ez nem sikerül, az emberek megrettennek, a legényt egész éven át vörös kakasnak nevezik, és úgy vélik, hogy az aratás a következő évben rosszul sikerül. 344 Ezeket az adatokat alapul véve egy korábbi munkámban már foglalkoztam a kakas Korndämon funkciójával. 343 Kétségkívül bebizonyítható, hogy az említett példákban a kakas a termékenységet szimbolizáló állatként, mint teriomorf gabonadémon jelenik meg. A problémát elsősorban az jelentette, hogy a Mannhardt W és Frazer J. G által közölt erdélyi adatok vajon magyar vagy erdélyi szász hagyományra vonatkoznak-e? Ezt a kérdést hitelesen dönti el Mannhardt W. hagyatékából az elmúlt évek során előkerült kéziratos anyag. Mannhardt W. kérdőívére küldött variánsok sorában Udvarhelyből, Csíkszeredából és Kolozsvár környékéről való, minden kétséget kizáróan magyar hagyomány leírása maradt fenn. 346 Az 1865-ből származó gyűjtés szó szerinti szövege: „Bei den Székiem aus Udvarhely und Csik Szereda: Ein Mädel oder ein Bursch zieht die letzten Halme bei der Ernte mit den Wurzeln aus der Erde. Dann stellt man diese Ähren zu einer Garbe zusammen und bindet einen lebenden Hahn oder eine Henne hinein, so jedoch, dass niemand von den Arbeitenden sieht, ob das Tier unter oder oben darin steckt. Dann fertigt man ebenfalls von dem ausgerissenen letzten Korn einen Strick, indem man stets drei Halme zusammenflicht. Mit diesem Strick umwindet man die Garbe. Dann gräbt man sie wieder in die Erde ein. Jetzt wird ein 339 Berze Nagy]., 1938. 330-333.; Györfjy I., 1932. 82-84. 340 Györffy L, 1932. 82-84. 341 Nyíri A., 1963. 82-83. 342 Téglás G., 1913. 296.; SyndreyA, 1938. 438. 343 SzendreyÁ, 1938. 438. ' 344 Mannhardt W., 1868. 15.; Mannhardt W., 1884. 30.; Frazer /. G., 1928. 657.; Frazer J. G., 1951., 278. 345 Ujváry Z., 1961a. 54-62. 346 A kézirat megküldését Weber-Kellermann Ingeborgnak köszönöm.
