Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Tanulmányfej vagy portré?

próbálja a könnyedséget, keresetlenséget megfogalmazni, mégis egy kissé, noha beillik a harmóniába, a részletet nézve, karcosodik, nem lágy, hanem kemény. Talán ez most már ezért jó, ezért szép, ezért igaz. Egy kezdő lelkes művész akkori önmaga, amikor elvégezte az egy évet az Akadémián, és egy időre megfosztották attól, hogy továbbfejlessze jártasságát a művészeti ábrázolásban. Visszakerülve már említettem, az epreskertben volt az alakrajzi műtermünk. Ugyanitt dolgoztak a szobrászművészek is. Említettem Kiss Kovács Gyulát, akivel jó barátságban voltam, és egy alkalommal úgy döntöttünk, hogy ő modell lesz nekem, és én modell leszek neki. Vagyis ő készít rólam egy mellszobrot, és én festek róla egy portrét. Ez a szobor megvan a tulajdonomban. Koromnak megjelenítése a fentebb említett szénrajz önarcképemmel teljesen megegyezik. Az, hogy barátomnak a portréja megvan-e még, mivel tevékenységünk során elkerültünk egymástól, erre nem tudnék választ adni. Kiss Kovács Gyuszi egy alkalommal honvédszobor megbízást-kapott, és az én fejemet használta fel a szobor karakterének. Az, hogy hova került ez a szobor, azt sem tudom. A művészeti nevelésünk és abban végbemenő fejlődésünk útja csak úgy érthető meg, ha nem csak magamról beszélek, hanem a körülöttem lévő történésekről is. Ezért hoztam kapcsolatba ezt a két portrét, mely mindkettő tulajdonképpen tanulmányfejnek készült. Idők folyamán viszont eldönthetetlen az, hogy melyik funkcionál jobban, melyik kerül bele az élni akarás menetébe, vagy pedig eltűnik észrevétlenül. „A megfigyelést, a természetből való kiindulást tartják a mesterek annak a forrásnak, ami nélkül szegény a képzet, mely a fantáziát teremti, vagyis még a fejből való rajzolást is gazdagítja az az ismeret, amelyet a természetben, a valóságban láttam " (Réti István). Természetes, mestereink mindegyikének volt valami sajátos specifikuma (jellemzője), amelyet kihangsúlyozott. Említettem, Rudnai mester két évfolyamon keresztül nem engedte a tanítványait festeni, csak szénnel rajzolni. Burghardt mester azonban nem szabott határt, hogy milyen eszközzel jelenítek meg valamit. Ugyanezt vallja Réti István, a nagybányai festőiskolának egyik vezéralakja is. 89