Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Száz négyzetméteres Rákosi-fej az Akadémia homlokzatán

lényegnek érzékletes megjelenítése, mindig anyagban, szóban, írásban, hangban, zenében, festményben, szoborban, építészetben. Műteremben voltam. Voltam? Ez is szimbolikus kifejezés részemről. A kívülálló eseményektől térben szűkítettem magamat, együtt lévén hasonló célokért e teremben lévőkkel. Kívül a világ zajlott, kinek kedvezően, kinek kedvezőtlenül. Bár van véleményem az egészről, az én tanulmányom érdeklődése nem tartozott ebbe a körbe, noha nem vette figyelembe a külső körülmény az én távolba vágyó pillantásomat, mint ahogyan az őstermészet is vissza dehumanizál, úgy a társadalom is nem megfelelő szemléletében sietteti ezt a dehumanizációt. A művészet feladata, hogy ez ellen nem fegyverrel, hanem humánummal küzdjön. Száz négyzetméteres Rákosi-fej az Akadémia homlokzatán Tizennégy őszén árokban hevert, A háborúnak vérpiros sarában, Fázott, ázott és éhezett Szegény hazátlan. Tizennyolc őszén forradalmi szél Hazasodorta és ő büszke lázban Erezte, most a nép ítél S ő nem hazátlan! Tizenkilenc őszén börtönben ült, Fagyos szelek fütyültek a világban. Fölötte zúg ítéletül, Hogy ő hazátlan! (Juhász Gyula: Szegény katona) Kísértet járta be Európát, amikor Marx-Engels kiadták a Kommunista kiáltványukat. Az első világháború hosszan tartó szenvedése után a kísértet Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban nyert formát. Úgy mondják, azért szakadt ott a lánc, mert legnagyobb volt a társadalmi ellentmondás. Magyarországra is elért a kísértet lehelete, és így Dózsa népe unokái szintén nagy reményekkel őszirózsás forradalmat tettek, eredménye a Tanácsköztársaság. A nemzetközi helyzet 83