Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Különös egyetem

Végül a vezetőség kínjában úgy fogalmazott: nem számít, a jelenlét a szöveg hangos mondása nélkül is hitelessé teszi az esküt. Most már feltártam néhány történést, mely kétségkívül azáltal, hogy a nagy világégés ellenére is a létébe szorult szorongásos kis emberrel, vagyis az én énemmel foglalkozom. Hiszen eddigi karcolatom minden egyes cikke erről próbálja az olvasót meggyőzni. Eddig őrizkedtem attól, hogy nehogy eláruljam a már ismereteim mennyiségéből táplálkozó megfogalmazásaimat. Egyéves akadémiai tanulmányaim, valamint akaratomon kívül a Képességvizsgáló Intézetbe kerülésem ismereteimnek olyan gyarapodását eredményezték, amely révén állításaimat meggyőzőbbé teszik. Költőien kifejezve én a végtelenbe való tekintést használom arra vonatkozóan, hogy hol találhatók meg az ismeretelméleti gyökerei az emberi humanizációnak. Erre okot ad az is, hogy itt az intézetben a következő tesztelés történt velem. Steiner professzor - én voltam a legfiatalabb - engem választott ki egy körülbelül 34 éves jogásztársammal szemben a következő feladatra. Győzzük meg a másikat arról, hogy az ő foglalkozása a döntőbb jelentőségű az emberiség számára. Volt már bizonyos alapvető filozófiai ismeretem. Dokumentálta ezt kitűnő kollokviumom. Beszéltem a formákról, azoknak a különbözőségéről, az emberi érzésről, igényről. A jogász barátom a rendnek megfelelően, a jog az elengedhetetlen szükségszerűségről stb. A professzor értékelése a következő volt. Kétségkívül a jogász rutinos, többet beszélt, dobálva a szavakat, én meggondoltabban kevesebbet beszélve, de nem kevesebb belső aktivitással, mélyen átélt gondolatokkal küszködve, próbáltam kifejezni magam. Tehát éreztem, hogy önmagamat is meg kell győznöm, többet kell megismernem, többet kell még tanulnom, nemkülönben e zavaros körülmények között, fizikai erőnlétemen kívül, emberi humanitásomban, etikai célkitűzésemben is, ismereteket kell szereznem. A festészet értelmének kérdése ilyen vérzivataros időkben felmerült bennem, hogy ki ne lúgozza a háború belőlem azt, amit eddig magamba szedtem, majd a későbbiek folyamán nemcsak festeni óhajtottam, l'art pour l'art, hanem meg is győzni magamat, hogy igenis, a művészet létjogosultsága fontos, az emberiség fejlődésének humanizációjához. Áttanulmányoztam Hegel esztétikáját is. A fenti idézetet magyarázva, Babits gondolata az egzisztenciális filozófia ismeretében jöhetett létre, mely a hégeli és a kierkegaard-i filozófia összehasonlításából táplálkozik. Az emberi lét elemi jellemzője, ellentétben a nem léttel, nem más, mint legintimebb kifejezése az ember szabadságának a ,, lenni vagy nem lenni" kérdésében. Kierkegaard szerint az ember három állomáson halad át önnön létezésének megismerésében: az etikai, esztétikai és vallási stádiumon. Az egyén az esztétikumon keresztül az emocionális öröm teljességét éri el. Ez az egzisztencializmus alapja. 62