Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Megtalált mese

Balló Ede másolatait, akinek még akkor külön terme volt a Szépművészeti Múzeumban, ahol nagy mesterek kiváló emberekről festett portréinak gyűjteménye volt. Különösen csodálatomat nyerte el az Incze pápa portréja, amelyet eredetileg Velazquez festett. A portréfestészet nagy mesterének tartom és ebben példaképem. Nyárra, két hónapra a Miskolci Művésztelepre kaptam teljes ellátást és szállást, ahol mesterem irányítása mellett gyakorolhattam, hogy mentől jobban fejlődhessek kifejezésmódomban. Megtalált mese Tehát beletörődőn-nyugodtan „így van s így marad" mondjuk újra? S kelyhek láttán szenvedjünk-e szomjan Nem a teli, de az üres fele nyúlva? Tehát hívatlan kint kell maradni S ücsörögni hol a hideg tombol Mert itt nagy urak kegyeskednek kiszabni Mi illet meg minket a jóból s a rosszból? (Bertolt Brecht: Ellendal) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép lány, Lippai Julianna. Ezt a lányt feleségül vette egy csúnya ónodi, de dúsgazdag ember, akit Kökénynek hívtak. Egy Sándor nevű fiúgyermeke született. Gyermeke születése után ez a fiatalasszony korán meghalt. Az árván maradt kisgyermeket a bátyja, Lippai István vette magához, nevelte fel. Lippai István Eszter nagymamám apja. Együtt nevelődtek fel az árva Kökény Sándorral. Lippai István (nekem dédnagyapám) Sándort a sárospataki gimnáziumba vitte. Ott négy évet végzett. A falu szája szerint az iskoláztatás költségei miatt úszott el dédnagyapám vagyona. A MA V-nál vasúti tisztviselő lett, négy gimnáziummal s így az anyagi különbözőség a családi kapcsolat fenntartását megszüntette. Bár számtalanszor hallottam, hogy mennyire szereti Eszter húgát (nagymamámat), viszont nagymamám nagyon ügyelt arra, nehogy kellemetlen legyen, mint szegény rokon tolakodásával. Sándor unokatestvérének ebben az időben el is hangzott egy mondata, amely tartózkodásunkat meghatározta. „Már húgom a mi unokáink nem fogják egymást ismerni. " Ez a történet a család tudatában meseként színeződött tovább. Pestre, az Akadémiára kerülve, a sors véletlene nekem adta, hogy az addigi mesét folytassam. Kökény Lajos a fia a fentebbi mesében említett Kökény Sándornak, aki szintén abban a gimnáziumban végezte a tanulmányait, amelyben én. Bizonytalan híreket hallottunk róla, de sokat nem. A család misztifikálta azáltal, hogy magas pozícióban lévő embernek állították be. A család meg is elégedett ezzel az illúzióval, és amit nem tudtak róla, azt szépen felnagyították, családunk dicsőségére. Albérleti lakás keresése közben toppant elibém őrmesteri egyenruhában a bőcsi Bényei Gyula bácsi. Megszorult helyzetemet előadva, ő ajánlotta, hogy keressem fel Kökény Belláékat (Lajos bácsinak féltestvére), hátha ők tudnak segíteni. Nem akarok 50