Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

A Képzőművészeti Akadémiára megyek

volt belevetve, hogy kikeljen, de ahhoz még idő kellett. Az én számomra pedig igazán nem, mert a föld nem az enyém lett. Sajnos a későbbiek során is sok félreértésből fakadó ellentétet szült. Én viszont a MA V Rudolf trónörökös egyesület tagsági könyvét magamhoz véve, jutányosán esténként ágyra járóként kaptam szállást az egyesület átutazó vendégszállásán. A különböző időpontban, éjszaka érkező, megpihenő utasok többször felzavartak álmomból. Nappal, a tanórákon kívül az Akadémia könyvtárában tartózkodtam, igyekeztem a legjobb eredményt elérni, mert fél év után, a jó bizonyítványom elérése esetén, ösztöndíjat és a menzán ingyen ebédet is kaphatok. Ez meg is történt, tanulmányi eredményem alapján. Alakrajzi mesterem személyesen is elismerését fejezte ki, hogy nemcsak az alakrajzban értem el, vagy tanúsítottam kiváló eredményt, hanem más tantárgyakból is. Sorsom bizakodóbb lett, problémám maradt még a szállásom kérdése. A sors véletlene ezt is jobbra fordította. Erről is egy fejezetet lehetne írni, de azt hiszem, írásomnak más helyén úgyis kénytelen leszek részletesebben foglalkozni ezzel a résszel. Ugyanis egy elszakadt rokonomhoz kerültem, a neve Kökény Lajos gimnáziumi tanár, parlamenti gyorsíró, az Eszperantó Szövetség országos elnöke. Két fia, az egyik egy évvel fiatalabb, a másik alsós gimnazista. Azzal az elgondolással, hogy a kisebb, gyenge képességű fiának korrepetálását vállalom, reggelit és vacsorát is biztosítottak számomra. Lakásom így öt perc járásra volt az Akadémiától a Csengery utcában. A második félévet már ilyen körülmények között, gondtalanabbul töltöttem. Nagy szükségem volt arra, hogy jó bizonyítványt szerezzek, ami meg is történt. A remény sugara megjelent előttem, bizakodással sokat jártam a Szépművészeti Múzeumba. Tanulmányoztam nagy mesterek portréinak festésmódját, különösképpen 49