Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Annuska

nagy megtiszteltetés lesz a sorstól számomra. Munkatársaimnak világát megértve, belső énemben építettem egy másik világot, amelyet senki sem látott, nem is akartam láttatni, csak annak, aki esetleg kíváncsi volt rá. Nem kellett volna talán ennyit írnom a munkahelyemről, de nem szeretnék egyoldalúvá válni, abban az illúzióban áltatni az olvasót, hogy engem csak a szép gondolatok vezéreltek és kívülről nem érintett semmi, pedig én tudom csak, hogy milyen érzékenyen, kincsemet rablóan hatottak rám a külvilág eseményei. Ez időben már kritika tárgyát is képezte egy-egy falu szerkezetének szociológiailag történő társadalmi berendezkedése. Az alvó és fejlődő falu gazdasági és szellemi kritériumai, valamint rossz hagyományaiból táplálkozó fejlődésellenessége. Én is belesüllyedhettem volna az általam megvetett és el nem fogadható, alvó szellemű áporodottságba, ha a könnyebbik oldalát választottam volna, és megállok életem menetének a megélhetési hivatali állás adottságában. Ha a hivatástudatom igénye nem kényszerített volna a távolba pillantásra. Végezetül: ezen személyek közül egy külön eszmefuttatást szánok Annuskának, irodánk egyetlen nötagjának. Félreértések elkerülése végett, nem azért érdemel megkülönböztetett értékelést, mert ő nő, hanem személyisége, velem szembeni magatartása tudatlanul is tartotta bennem azt a hivatástudat-erősödést, ami nélkül e sorok megörökítése sem jött volna létre. Annuska ...Mint fedjem föl egy más világ titkát, amit talán nem is jogos kitárnom? Ám ha javadra végzem, elnézi Isten; s mi az emberi érzéket meghaladja, festem azt, ahogy tudom, a lelki dolgokat példázva testiekkel, mert a Föld csak árnyképe a Mennynek, s dolgaik hasonlóbbak, mint a földiek hiszik. (John Milton: Elveszett Paradicsom) Hitem erősítői címen már írtam egy karcolatot. Ide tartozónak írhattam volna Annuskát is. Mottónak Edgar Allan Poe: AI Aaraaf költeményéből idéztem, mely a Koránban a menny és a pokol közötti régió neve. Most ismét akaratlanul a Menny és a Föld régiója jelenedik meg John Milton: Elveszett Paradicsomából. Tartani akarom az irányt. Nem akarok kicsúszni a végtelenbe pillantás látószögéből. A végtelenbe pillantani nem az, mint jövőbe látni. Most, mikor ezt írom sok-sok év tapasztalataival rendelkezve, nem akarnám megtagadni akkori ifjú önmagamat, a sajóládi községházára kerülésemet. Még ha megjelenésem esetlensége nem is tűnik fel kedvező színben, vállalom ezt a kompromittálódást. Nem szeretném megfogni képzeletem szárnyalásának pillangóját, nehogy szép színes pikkelye leperegjen. Teljes közömbösséggel léptem be kitölteni vállalt hivatalomat, nem volt elvárásom hivataltársaimmal szemben sem. Elfogadva reálisan velem szembeni magatartásuk közömbösségét. Nem haladtam együtt a kor, vagy ahogy én mondtam kórdivattal, sőt inkább vállaltam a szürkeséget, 45