Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Bevonulok

Az ördög pedig hozzákezdett hatalmas ekéjével, hatalmas ökreivel elszántani a hegyet. Már közeledett a hajnal, a lány elővette a zsákból a kakast és az a világosságra elkukorékolta magát. Az ördög meghallotta, dühében megforgatta a feje fölött a hatalmas ekét és messze repítette. Leesett, olyan mélyen fúródott a földbe, hogy a földből kéngőzös víz tört fel, ma is folyik és Harkányfürdő a neve. A nagysurányi hegy pedig féloldalas, ma is látható, hogy hogyan szántotta el az ördög. Ezen a helyen most nemzetközi szobrász művésztelep van, a hegyben található márvány anyaga tette lehetővé. Diákjaimmal azóta többször jártam ezen a helyen, szaporodnak a műalkotások, hol tanulmányszobrok, hol kész szobrok készülnek, igyekeznek legyőzni az anyag ellenállását. Ingyen adják a követ, úgy faraghatják, ahogy kedvük tartja, de el nem szállíthatják. Úgyhogy egy természetes szobrászati műterem jött létre, amelyet érdemes megnézni, mint műalkotásokat, egyben mint turistákat vonzó érdekességet. Most pedig bejelentem, hogy felszálltunk olyan vonatra, amellyel Bőcsre lehet hazajutni, hogy majd ősszel szeptemberben a miskolci református Lévay József gimnáziumban elkezdhessem tanulmányaimat. Bevonulok Mikor jön el később vagy hamarabb? Mit rám kimértek, annyit ad nekem az Idő és az égi akarat;... (Milton: Az idő viszi ...) Nem katonának, hanem diáknak vonulok be. Megkaptam a behívót. Ebben értesítettek bennünket, hogy mikor kezdődik az új tanév és mikor lesz az évnyitó ünnepély, és milyen felszereléseket szerezzünk be. Szüleim részéről a gondoskodás láza miatt éreztem azt, hogy most valahova olyan helyre kerülök, amely nem szünteti meg a régit, de más viszonyba kerülök eddigi helyzetemmel. Feladatot kapok, amit teljesítenem kell, akár tetszik, akár nem. Azt már éreztem, hogy mit hagyok itt, de hogy mit várhatok, mennyi meglepetés fog érni, el se tudtam képzelni. Meglepetésem már elkezdődött, amikor anyámmal kimentünk a vasútállomásra, hogy elutazzunk az évnyitó ünnepre. Természetesen nagyon sok diák volt már az állomáson, rajtam kívül gimnazista csak a jegyző két fia volt. Ez természetesnek is tűnt, hogy ők gimnazisták. Viszont szemet szúrt a polgári iskolásoknak, hogy az én fejemen is szép sötétkék bársony Bocskai-sapka van. Először figyelmeztettek engem is meg anyámat is, hogy talán tévesen vásároltak nekem sapkát. Szerintük nem lehetséges, hogy én gimnazista lennék majd. Nagyon fontos lettem számukra, elkezdték a felvilágosító munkát, nemcsak az én, az anyám részére is. Ezek a jó tanácsok persze mind ellenem irányultak. A továbbiakban sem mulasztották el ezek a falumbeli diákok, hogy első évben való járatlanságom kihasználva, meg ne keserítsék amúgy is nehéz feladatom teljesítését. Itt találkoztam azzal, hogy a közelségi ellentét talán nagyobb, mint a társadalmi távolabbi különbözőség. 24