Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Utóhang

világítják be a művészet gyönyörű csillagos égboltját, amelyen gyakran megtévesztő fénnyel kelnek versenyre a bolygók az állócsillagokkal, a napokkal. Ragyogásuk nélkül szépségben és fénymennyiségben mindenesetre szegényebb lenne ez a csillagos ég. " Utóhang A festő fessen, ne pedig beszéljen. A Képzőművészeti Akadémián a festő növendékek között ez a mondás járta. Én is ezt az elvet vallottam és vallom ma is. Ezen hitemben megerősít az általam nagyra becsült művészettörténészünk, Lyka Károly okfejtése. Népművelési indíttatásból, Barna István tanártársam sikert hozó eredménnyel, több kiállításomat rendezte meg. Lelkesedése odáig fokozódott, hogy 40-50 festményemből álló album megszerkesztésének ötletével állt elő. Meglepetést azzal okozott, midőn arra kért, hogy írjak magamról. Megszegjem elvemet, amit vallok? A saját műveimről nem nekem, hanem művészettörténészeknek feladatuk szólni. Magyarázkodás helyett az előkészítés történetéről szólok. Olvashatatlan kézírásom okán, megkértem György fiamat, hogy számítógépén írja, amit diktálok. Irta, betűkben rögzítette dadogásaimat. Dadogásnak mondom, mert olyan területről akartam közvetíteni, amelynek az a sajátossága, hogy a szavak fogalmával nem teljesíthető, ez pedig a művészet területe. Nem lévén író, műfajilag, írásom nem tudom, hova tartozik? Nevezhetném véseteknek, és végül a karcolatoknál döntöttem. Karcolatokból álló életrajz?! Bár tárgya én vagyok, mégsem adataimat, történéseimet akartam felsorolni, hanem hatásokat, motiválásokat, melyek személyiségformálók és jellemteremtők - „ belénk karcoltatnak ", hogy kiváltsák az emberit. A festmény, a kép a vizualitás (látás) törvényei által teszi érzékletessé a formát, amely a másképpen meg nem fogalmazható tartalmat tükrözi. Karcolataimban sem tudtam mellőzni ezt a törvényt, ahol a szó az érzéki test, melyben a tartalom jelentkezik. Nagy költök a szavak sajátos rendszerével érzékeltetik a megfogalmazhatatlant. Karcolataim gyengeségeit egy-egy nagy költő idézetével próbálom pártfogásukba vétetni. így az olvasót ezzel nem fosztom meg attól a katartikus (megtisztulás) élménytől - író nem lévén -, amit karcolataimmal nem érhetnék el. A költőktől vett idézetek sorba állítása közli ajándékozási szándékomat, mely kincseket akkor találtam, mikor kutattam a nagy titkok után. „A végtelenbe pillantottam ". Ez lett a kötet címe: „A végtelenbe pillantani". Diktálásomat, melyet fiam írt, „kézbevéve" hangtalanul olvastam magamban. Egyszerre csak megvilágosodtam. Nem szegtem meg elvemet. A betűk kalligráfiái hangtalanul beszélnek. A festmény, avagy a kép is hangtalan beszéd. A betűk ábrázolásokból leegyszerűsített jelek. Az irodalmi alkotás könyv formájában tárol gondolatokat, olvasva hangtalanul beszél. Ugyanezt teszi a festmény is. Két különböző műfaj, Delacroix festménye. Előtérben fehér ló. Háttér sötét felhő, melyben fehér, zegzugosán futó, földig érő villám. A ló teste, végtagjai kitekeredve. Tartalom: rémület. Arany János. Költemény cím: V. László. - „Ki az? Mi az? Vagy úgy? Fordulj be és 154