Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Földet érintő csillag

megjelenített művem vesz körül. Akármelyiket veszem kézbe vagy szemlélem, mindegyik kis világító csillag. Intuíció-izmusom által formába öntött emlékezetek. Érzékletesen eltárgyiasult múló idő pillanatai. Számomra egyik sem kitüntetettebb a másiknál. Újhe.ly város 700. évfordulója évében, 1961-ben festettem meg „ Önarckép palettával" című 80 X 60 cm-es méretű festményemet. Kiállításokra többször elküldtem. Mindig kizsűrizték. A zsűrizésen jelen levő, technikai rendezést végző tudatta velem, hogy az általam sokra becsült tehetséges kollegám megtisztelő kijelentését, hogy vigyék előle önarcképemet, mert látni sem akarja. 2003-ban a ,, Hegyaljai tájak, hegyaljai emberek" címen rendezett egyéni kiállításomon elismeréssel nyilatkozott ezen önarcképemről Mádl Ferenc, az akkori köztársasági elnök, aki a hegyaljai rendezvény vendégeként volt jelen. Sok csillagfényt kap egy-egy mű, mikor eljön az ideje. Az égenjárás törvénye, amikor elérkezik, nem késlekedik fényleni. A következő írásom ilyen csillagról szól, üstökösként jelenik meg, továbbrohanva a végtelenbe, csak emlékét hagyva a földiek számára. Földet érintő csillag De a fényben reszketve lefelé Vonultam az arany csillag felé Réz sugáron át. Nem volt hosszú pályám, Mert csillagod tőlem nem messze várt rám, Szörnyű csillag! mely éjén az örömnek Vörös virágként ront a félő Földnek. (Edgar Allan Poe: AI Aaraaí) Már napokon keresztül járkálok. Találó címet keresek egy portré létrejöttének történetéhez. Próbálgatom. Erzsike portréja. Kiállítás Erzsike emlékére. Sehogyan sem jó, egyik sem. A portrét megfestettem, amíg kép lett belőle, sok minden végbement bennem. Nem vizuális eszközzel, hanem az irodalom eszközével kell róla beszélnem. Akár irodalom, akár képzőművészet a téma, csak ürügy a művész belső énjének, intuícióinak érzékletes formába öntéséhez. Néhány művem funkcionálásáról már szóltam. Az, hogy mikor fénylik fel, hogy hasson, csillaghoz hasonlítottam. E gondolatfuttatásomat így fejeztem be: ,,a következő írásom olyan csillagról szól, mely üstökösként jelenik meg, továbbrohanva a végtelenbe, itthagyva a Földiek számára emlékét". Erzsike története ez, amely portréjának megfestéséhez kezembe adta, kényszerítette az ecsetet, hogy a már csak a Földet érintő csillagként fénylik a végtelenbe pillantás emléksugarán. Egy halott kislányt kellett megfestenem. Olyanra vállalkoztam, amely - később ébresztett rá -, hirtelen átgondolatlanságomra, hogy lesz-e hozzá elég képességem, hogy megvalósítsam? Hosszú idő után egy kamarakiállításomon fekete ruhában láttam megjelenni édesanyját. Ott nem került sor a tragikus eset közlésére. Édesanyja, ki egyébként tanártársam is, levélben hozta tudomásomra kislánya elhunytát. Megéltem már feleségem halálát, átéltem a végzetesség visszafordíthatatlanságának érzését. Egy 147