Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Elhagyatottan és a jóbarátok

Házastársam elvesztése nem kis jelentőséggel bír. Az egyedül maradás, az elhagyatottság megélése, mélyen érzelmi, pszichikai probléma. Az, aki átélt ilyet, a szó erejével nem tudja úgysem érzékeltetni. Gyógyítása is csak pszihikai úton lehetséges. Az önmagam újrateremtése. Ehhez az újrateremtéshez járulnak hozzá a lelkileg erősek, a nem sérültek. Ők is hozzájárultak személyiségem és jellemem alakításához ugyanúgy, mint tanulmányaimban erőt adó nagy személyiségek elméletei. A sok közül hagy válasszak ki néhányat, nem becsülve le azokat, akik itt nem kapnak helyet, kiket azért megőrzők emlékezetemben emberségükért. Még diákéveimre nyúlik vissza. Együtt vonatoztunk a gimnáziumi tanórákra a Hernádnémeti állomástól Miskolcig oda-vissza naponként, Fésűs Lacival. Ó hamarabb leérettségizett, mint én, a sors úgy hozta, hogy ki erre, ki arra, noha a majd későbbi bizonyítja, a hallgatott tudatalatti jön felszínre. Már házasként Bőcsre költözködtünk, a beteg feleségem orvosaként jöttünk össze. Ó a szomszéd községben, Hernádnémetiben volt körorvos. Elesettségünket látva és a vele járó nehézségeinket, lelki összeomlásunk megakadályozását igazán példamutató - a humánus ember jelzőjét kiérdemelve - önzetlen segítőkészségével magára vállalásával. Ugyancsak kedves felesége, Ellike, a gyógyíthatatlan betegség megmásíthatatlanságának kétségbeesését látva, együttérző szeretetével hozzájárult, hogy a végső reménytelenségbe ne essünk. Emlékezetünkben úgy szerepelnek, mint életünk menetének azon hozzájárulói, akik szívünkbe helyezendők el. Meg kell említenem, Fésűs László volt iskolatársam, bejáró diáktársain az-az ember volt, aki másképp hagyta itt a világot, mint ahogy találta. Az igazi erkölcsöt, amely alapja az egész társadalomnak, az emberiségnek, a családot tekintette. Nemcsak tekintette, meg is valósította. A sors úgy hozta, hogy gyermekeivel és tágabb családtagjaival szintén közelebb kerültünk egymáshoz. Én is részesülök abból az értékből, melyet gyermekei édesapja örökségeként továbbadnak. Ma már gyermekei jelentős társadalmi személyiségek. A nemzet számára fontos tevékenységet fejtenek ki, lévén magas képzettségű kiváló emberek. Kapcsolatunk ma is fennáll. Nem mellőzhetem említeni a rokoni kapcsolatú Czina Imrét és családját. Czina Imre abaújszántói agronómus-tanár a helyi gazdasági iskolában. Különösen önzetlen segítőkészségéről tett tanúbizonyságot Erzsike, a felesége. Emmi betegsége ideje alatt is mindent megtett, hogy enyhítse a majd magunkra maradásunkban is fájdalmunkat. Ragaszkodásunk hozzájuk múlhatatlan. Két gyermekük a gimnáziumban diákom volt, Gyuri és Babu. Viktor, legkisebb fik is ugyanitt érettségizett. így nemcsak rokoni kapcsolatok, hanem gyerekükkel a tanár-diák viszonyból származó érzés is összefűz bennünket. Munkahelyemen tanártársaim is osztoztak mély együttérzéssel gyászunkban s mindent megtettek, hogy elesettségünkből kikerüljünk. Ugyanis leányom ekkor érettségi vizsgái előtt állt. Megemlítek - feleségem révén, pedagógus - tanító társaiból is néhányat. Már betegsége idején, az ismeretségen túl a segítőkészségük, áldozatkészségük is megnyilvánult. Arvavári Jánosné, Ircike volt barátságban velünk, akik Berzéken, a szomszéd községben laktak a Perczel-kastély egy helyiségében. Ugyancsak e körbe tartozik a Keresztény család, két kislánnyal, a kisebbik Zsuzsa lányunk osztálytársa volt. Feleségem halála után magányosságunkban sokszor felkerestük, hogy egyedüliségünket enyhítsük. 138