Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)
Sátoraljaújhely 700 éves évfordulója
Szövetség arra illetékes, kijelölt tagjai bíráltak el. A városi tanács első díját nekem ítélték, Újhelyi május 1. című képem alapján. Megtalálható az 1961. évi katalógusban reprodukálva. A városi tanács megvásárolta, jelen pillanatban hollétéről nem tudunk. A festmény előkészítő vázlatai és a katalógus reprodukciója alapján emlékezhetünk vissza a műre. Második díjat kapott Debreczeni Zoltán Újhelyi házak című képéért, s harmadik díjat Tenkács Tibor: Új lakások című linómetszetéért. Ezeket a díjakat ünnepélyes nagygyűlésen adták át. Nemcsak a képzőművészet területén adományoztak kitüntetéseket, hanem természetesen sok más területen is, azon személyeknek, akik a város életében tevékeny munkássággal vettek részt. Felsorolásától most eltekintek, gondolom, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy milyen területek ezek. Én a kiállításon elnyert pályadíjon kívül a város életében végzett kulturális tevékenységemért megkaptam a 700 éves évfordulóra adományozott emlékérem arany fokozatát. Ezen alkalomból természetesnek tekintendő a vendéglátás. Én is, technikailag lehetővé vált városi tanács hozzájárulásával is, hogy az Észak-magyarországi Képzőművészeti Munkacsoport tagjait, akik eljöttek a kiállítás ünnepélyes megnyitására, valamint közelebbi és távolabbi rokonaimat vendégül láthattam. Voltunk vagy húszan. Tovább is folytathatnám ezt a gondolatot, viszont az öröm és az ünnep mellett most utólag meg nem tudnám állapítani, hogy jogos vagy jogtalan vád miatt, üröm vegyült az ünnepembe. Igazságtalannak tartották, illetve egy személy lázítása történt meg a zsűri ítélete ellen, melynek célpontja az én személyem volt. Ez is és sok más történése családom életében, helyzetem, tevékenységem újragondolását vetette fel. Feleségem leérettségizett. Levelezőn felsőfokú tanítóképzőben szándékozott oklevelet szerezni, hogy annak elvégzése után az ő biztos állása lehetővé tenné véglegesen szabad pályán való működésemet. Tanulmányai feltételéül tanítási gyakorlatot kellett végeznie általános iskolában, így úgy döntöttünk, Bőcsre költözik a gyerekkel, hogy ott végezhesse a kötelező tanítási gyakorlatát, én pedig egy évig még maradok igazgató, hogy ne egyszerre változtassunk helyet, s egy év múlva miskolci gimnáziumba kérem áthelyezésemet. Ez meg is történt. Gyermekünk ekkor már harmadikos általános iskolásként anyjával együtt járt a bőcsi általános iskolába, én pedig vonaton bejáróként a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanáraként végeztem pedagógiai tevékenységemet. Az újhelyi intrikákat otthagytam. Nem akartam harcot az amatőr és autodidakta vélt művészekkel. A Miskolcon élő képzőművész kollegákkal kerültem közelebbi barátságba. Ezek közül is kiemelkedik Tóth Imrével egyetértő kollegiális, egymást tisztelő, segítő ragaszkodásunk. Röviden itt jegyzem meg, ezen időre tehető a bizonytalanság mégis, változtatásom közepette is, a véletlenből adódó számtalan kedvező ajánlat. Szegedről, a győri gimnázium volt igazgatója ajánlata a szegedi Pedagógiai Főiskolára, adjunktusi állásra. El is mentem személyesen, meg is beszélve a részleteket, amelynek lettek volna kezdeti nehézségei. Itt most ezt nem sorolnám fel. így nem vállalkoztunk arra, hogy elfogadjuk az ajánlatot. Viszont az egri Tanárképző Főiskola levelező hallgatóinak Miskolc központtal hetenként egyszer alakrajzi oktatására kértek fel, amelyet elfogadtam. Ezt végeztem is nyugdíjaztatásomig. Ennek abból a szempontból is jelentősége volt, hogy egy magasabb szinten benne lehettem a képzőművészeti 134
