Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Ahol a bornak temploma van

kedvességet: - „ Te hülye vagy? Az ott Nyugat ez pedig itt Kelet. De azért szeretettel várunk." Feleségemmel vonattal megérkeztünk az általunk teljesen ismeretlen városba, Sátoraljaújhelybe. Leszállva a vonatról, mindjárt a pályaudvar épülete mögött egy tornyos épületet találtunk. Vajon mi lehet ez? Később megtudtuk, hogy bizony az nem templom, mint ahogy a külseje mutatta, hanem borospince. Sátoraljaújhely bortermő vidék, úgyannyira, hogy szállóige lett, hogy ez az a hely, ahol a bornak is temploma van. Hatalmas, kúp alakú hegy tövében épült a város. Ez a Magas-hegy. Mellette nem törpült el nagyon, bár kisebb volt két csúcsra végződő hegy, az előbbivel hármas hegyet alkotva, mely Magyarország címerében a kettős keresztet tartja. így hozták tudomásomra az újhelyiek. Az utóbbi hegyet Kálvária-hegynek nevezik, melynek tetejére a kiépült stációk során vezet az út a harmadik hegyhez, a Várhegyhez, melyen valaha vár állott. Ezek tövében terül el a körülbelül 25-30 000 lakosú város, mely valaha megyeszékhely volt. Győr után kisvárosi jellegű. Azonnal észrevették érkezésemet, mely jellemző a kisvárosi megnyilvánulásokra. A templom előtti téren áll Kossuth Lajos szobra. Szobrán a felírás: Újhelyi magyar embernek vallja magát. Szemben vele a városháza, melynek erkélyéről mondta el híres beszédét a kolerajárvány idején. A város közepén közlekedik a kisvasút, mellyel eljuthatunk Széphalomra Kazinczy Ferenc és családja sírjához. Már így is sokat írtam olyat, amely majdnem eltérített a tárgytól, így egyelőre visszatérek állomáshelyemre, a Kossuth gimnáziumba, ahol dolgozni fogok. Piarista gimnázium volt. Az udvaron egy kápolna található, összeépülve egy piarista rendházzal, mely épület középkori eredetű. Államosításkor fiúkollégium lett. Itt kaptunk lakást, ahol nevelőtanári feladatot kell végeznem. Egy eléggé tágas szobát kaptam, amely szinte műteremnek volt alkalmas. A kollégium igazgatója barátságosan fogadott, ugyancsak a két nevelőtanár is, akik elkívánkoztak ebbeli beosztásukból. Most kerültek ki az egyetemről, nőtlenek lévén nem kedvezett nekik a felügyeleti elfoglaltság, nekem pedig, felszabadulva a gondoskodó igazgatói teendők sokrétű gondjaitól, több lehetőségem volt, hogy a festészettel foglalkozzam. Érdekes, hogy most nem én mentem el festő kollegákat felkeresni, mint ahogy már előbb említettem, hírem hamarabb jött, hogy egy festőművész tanár jön a gimnáziumba. Felkeresett a városban néhány festegetéssel foglalkozó, kik éltek ezen szenvedélyüknek. Én szívesen fogadtam jelentkezésüket, így hamarosan személyes ismeretségi köröm is kitágult. Név szerint említve őket: Kerényi István foglalkozására nézve vasutas. A piarista gimnáziumban érettségizett. Valaha sikertelen felvételit tett a Képzőművészeti Akadémián. Jencsik Béla kereskedelmi iskolában érettségizett. Második világháborút megjáró dohánygyári munkás. Technikus képzettségű. Irodalmat szerető, így a festészetet is, jó kézművességét gyakorló festészettel is próbálkozott. Kettőjük által ismertem meg a Petrasovszky családot. Görög katolikus pap család. Leó Karlovszki-tanítvány volt az Akadémián. Emánuel az Iparművészeti Főiskolát végezte el. Foglalkoztatott templomfreskó festő. Újhely környéki templomok tanúsítják, Máriapócson is megtalálható freskója. Takács István mezőkövesdi, szintén templomfreskó festővel együtt készítették az egri székesegyház freskóit. Pali öccsük festegető volt szintén, nyilván bátyjai hatása alatt kapott kedvet rá. 128