Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

A Dunántúl - Pannónia

folytatódott tovább, hogy be kellett iratkozni az Eötvös Loránd Természettudományi Egyetemre. így szereztem még egy oklevelet, mely tárgyból érettségiztettem is több alkalommal. A Dunántúl - Pannónia Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! (Janus Pannonius: Pannónia dicsérete) Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát, Ki meg merte várni Szulimán haragját, Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját, Az kinek Európa rettegte szablyáját. (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem) Győr dunántúli város. A két költőtől idézett versszakok megkönnyítik, hogy a város rám gyakorolt hatását kifejezzem. Gondolataimban azonban sorrendet kell teremtenem. Nem először járok Győrben. A fogságból jövet Soprontól Győrig közlekedett a vonat. Egy éjszakát a lebombázott, tető nélküli váróterem romfalai közt töltöttem. Két alkalommal pedig innen mentem át Szlovákiába, hogy a levelező kislánnyal találkozhassam. A háború befejezése után négy évvel vagyunk. A háború romjai már nem látszanak. Visszatérek a költők idézett soraihoz. Janus Pannonius neve összeforr a magyar reneszánsz kezdetével. Ez a kor Mátyás király kora. Német-római császári rangra törekedett s elfoglalja Bécset. ,, Nyögte Mátyás bús hadát, Bécsnek büszke vára ". (Himnusz sorai). Zrínyi Miklós, a hadvezér és költő a barokk kor, az oszmán hódítás elleni küzdelem, karddal és lanttal való szimbóluma. Az 1526-os mohácsi tragikus csata után az ország három részre szakad. A középső rész török terület, a Dunántúl az osztrák császár fennhatósága alatt, keleti rész a Tiszántúl, Erdéllyel együtt, az Erdélyi Fejedelemség. Anyagi és társadalmi fejlődés, valamint a szellemi fejlődés is egymástól eltérően ment végbe. Győr a császárvároshoz, Bécshez 150 km-re van. Ugyancsak ilyen távol van Budapesttől. Három folyó összefolyásának csomópontjában épült fel. Nekem már az is vonzóvá tette, a Hernád partján nevelkedettnek, hogy mindennap élvezhettem a folyók csobogó vizét. Csodálkozásomat vívta ki a vasútállomás közelében lévő tornyos városháza épülete, melyet a polgárosodás idejében egy üvegesmester építtetett a jövedelméből. Életnagyságú márványszobra ott állt a városháza bejáratának előcsarnokában. A neve Bissinger József, az épület körül lévő teret Bissinger-sétánynak nevezték. A második világháború után ezen polgár nem nyilváníttatott kívánatos személynek, szobrát eltávolították, a sétányt pedig Tolbuchin sétánynak nevezték el, a városba bevonuló orosz hadsereg parancsnokáról. 119