Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

A győri Czuczor Gergely Gimnázium

képes előadást tartottam művészettörténetből. Fra Filippo Lippi: Erdei madonna című müvére azt találtam mondani, hogy ikonográfikus jegyeket használ (Újvári Béla előző művészettörténet professzoromtól örököltem). Ez annyira nem tetszett nekik, hogy úgy kianalizáltak, még talán a nem létező körmömet is (akkor még ezt nem tudtam, hogy ez így szokás), hogy elképzelhető, milyen lehangolva jöttem ki. Szóbeli szigorlaton a francia társadalom elemzése témát kaptam. Ezt meg Rabinovszky Máriusztól örököltem. Ebbe pedig Pátzay kötött bele, mondván: Ez nagyon magyaros megfogalmazás. Természetesen nem szóltam semmit, el kellett tűrnöm ezt a rajtam csattant ostort, amely azt mutatta, hogy a professzoroknak és mestereknek a közössége is ellentmondásukkal állt egymással szemben. Végül: a jeles Akadémia ezekkel sem volt megelégedve, hiába vizsgáztunk le, illetve szigorlatoztunk, ez még nem biztosította oklevelünk megszerzését. Összeállt egy újra felülvizsgáló bizottság, amely előtt meg kellett jelennünk, mint amikor fogságból hazajöttem, és kikérdeztek. A bizottsági elnök, ismeretlen titokzatos személy többek közt feltette a kérdést. „Mit adott ez a társadalmi rendszer a munkásosztálynak? " Én már tudtam egy csomó szlogent, és gondolkodás nélkül vágtam rá: ,, Övék az ország, maguknak építik!" Erre ő kikelt magából, hogy miért nem úgy mondtam, hogy miénk az ország, magunknak építjük! Aztán halkan egymás felé néztek, valószínűleg osztályhelyzetemet vitathatták meg, mert Bencze László mesterem, aki szintén a bizottság tagja volt, mentve a helyzetet mondta, hogy munkásszülők gyereke vagyok, hiszen az apám kőműves. Én nem szóltam semmit, hogy vasutas, részint nem akartam meghazudtolni, meg ebben a helyzetben kár lett volna vitatkozni, útjára eresztettem az eseményeket. Négy-öt személyt, akik már sikeresen levizsgáztak, nem tartottak alkalmasnak, hogy megkapják az oklevelet. Én megkaptam. Ezek után hazamentem szüleimhez Bőcsre, innen intéztem álláskeresésemet. A minisztériumba kellett beadni a kérvényt. Győrbe pályáztam meg az állást, azzal az elgondolással, hogy Szlovákiába könnyebben át tudok jutni a megismert kislányhoz, akivel rendszeresen leveleztünk. A győri Czuczor Gergely Gimnázium Nagyobb út kell még, hogy készen találjon, legkisebb lépcsőnk volt e sziklagádor; vigyázz, ha értesz, hogy javadra váljon! Én szinlelém, hogy már semmise gátol, Pedig a lélekzetből ki-kifogytam. „Jer" - szóltam -, „erős vagyok újra, bátor!" S vele az útnak újra nekifogtam a szirten, mely szűkebb, rosszabb, rögösebb és meredekebb volt, mint eddig, ottan. (Dante, A: Isteni színjáték XXIV 31-64) A bőcsi kényszertartózkodásom elhúzódott. Vártam, hogy kapok-e állást! Olyan körülmények voltak, hogy a már egypártrendszerré vált Magyarországon az tudatosult, hogy olykor a pártba való belépés esetén méltányolják az ember kérését. Őszintén szólva szociális érzékenységemet illetően, valamint világnézeti felkészültségem alapján, 113