Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

amelyeknél a díszítés csak az üveg színezésében jelenik meg. Egyszerű piros, bordó, kék, lila és barna színű butéliák maradtak fenn, de az emlékanyagban tarka mintás is található, amit sokszínű, összekevert üvegmasszából készítettek. Ezeknél az edényeknél az egymásba folyó tejfehér, piros, kék, bordó színek márványszerűen hatnak. A Zempléni-hegység falvaiban, de különösen ()-, Új- és Középhután — mai közigazgatási nevén Háromhuta — a fonáldíszítésű üvegeket „habos" üvegeknek nevezték. A „habos" butéliák a borospalackok mellett a regéci huta másik jelentős termékféleségét képviselték. Ezeket is TokajHegyalján értékesítették elsősorban. A reneszánsz ízű díszítmény Erdély területén kívül egyedül csak a regéci hutára volt jellemző. A fonáldíszek elterjedését minden bizonnyal azoknak az olasz mestereknek köszönhetjük, akik Erdélyben az üvegkészítést meghonosították. A fonáldíszítés különböző megoldásait először a XVII. századi erdélyi üvegeken érzékelhetjük. E díszítő technika regéci meghonosodására csak az szolgálhat magyarázattal, hogy ez a huta állott a magyarországi üzemek közül a legszorosabb kapcsolatban az erdélyi üveggyártással. A források többször tájékoztatnak arról, hogy üvegesek erdélyi hutákból Regécre távoztak. Tehát ez a kapcsolat elsősorban a munkások révén jutott kifejezésre. Nagy hatással lehetett a regéci huta termelésére, hogy közelében a Károlyi család által alapított huták voltak. A Károlyiak — mint ezt már ismertettük — rendkívül sokat tettek az ország keleti része üvegiparának fejlesztése érdekében. Amikor a radványi uradalomban a XVIII. század második felében hutákat alapítottak, nyilvánvalóan Erdélyből telepítettek át munkásokat, akik ismerték a fonáldíszítés technikáját is. A Károlyi-huták közelsége — különösen a radványi uradalom üzemeinek bezárása után — közvetett formában a szakértelmet, majd közvetlen formában a munkaerő-utánpótlást biztosította a regéci hutáknak. A zempléni habos színű butéliákhoz hasonlóan, talán a magyar parasztüvegek legszebb darabjai közé sorolhatók a somhegyi butéliák. A Bakony vidékén is csak palackoknak nevezik ezeket a csodálatos kivitelű tárolóedényeket, amelyekben jobb minőségű borokat tartottak. Amíg a zempléni darabok Butelia, XVIII. század vége. Észak-Magyarország, zempléni huta MNM Rákóczi Múzeuma, Sárospatak között XVIII-XIX. századiak egyaránt megtalálhatók, addig a somhegyi butéliák döntő többsége az 1830-1850-es években készült. Az 1815-1859 között működő somhegyi huta butékát főként a szentgák kisnemesek vásárolták. Szentgál lakói királyi vadászok voltak, és a királynak vaddal adóztak. A hagyomány szerint vadászat után kocsival vitték Bécsbe az adónak szánt vadat, háromszáz nyulat és háromszáz seregélyt. 1839-ben, amikor útlevélben biztosították a bécsi udvari konyhának szánt vadállomány vámmentességét, ebben