Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Horvátországban és Szlovéniában összefüggő, fában gazdag erdőségek csak kisebb foltokban léteztek. A fejlett iparral rendelkező osztrák tartományok közelsége is bénítólag hatott, hiszen célszerűbb volt a szükséges üvegeket olcsó áron beszerezni, mint Nyugat-Magyarországon és a Délvidéken drágán előállítani. Ezt a megállapítást támasztják alá a nyugat-magyarországi és horvátországi várak, kastélyok inventáriumai, számadásai, valamint a városi polgárság építkezéseit, háztartási eszközbeszerzéseit dokumentáló iratok. A XVIII—XIX. századi latin, német és magyar nyelvű statisztikai-geográfiai munkák a XVIII. században 17, a XIX. század első felében pedig 22 üveghuta létezését rögzítik. Az üvegcsűröknek a Pilisi hegység, a Bakony, a Mecsek, a Somogy— Tolna—Zalai-dombvidék és az Alpokalja erdőségei adtak elsősorban helyet. Altalános jellemzésül elmondható, hogy a vállalkozások többségükben néhány évtizedig éltek. A kedvező adottságú helyeken, ahol a befektetésre fordított tőke kellő munkaerővel is párosult, a huták hosszú ideig működtek. Vándorlásaik során speciális ipari települések, az ún. hutatelepülések születését követhetjük nyomon. A Pilis hegységben az üveggyártásnak középkori hagyományai voltak. Egykoron kolostori huták működtek itt a szerzetesrendek gazdasági elvárásainak megfelelően. A XVIII. században az erdőségeket birtokló pesti pálos rendházpiliss%entkeres^ti birtokán 1703-ban létesített üveghutát?

1 A rend a török uralom alól felszabadult Pesten jelentős építkezésbe kezdett. Az eddigi provizórikus objektumaik helyén űj templomot és ehhez csatlakozó rendházat építettek. Az építkezéshez szükséges ablaküveg előállítása tette fontossá az üveggyártás beindítását a pilisi erdőségekben. Felvetődik a kérdés, hogy nem lett volna-e egyszerűbb a mintegy 10 000 üvegkarika beszerzése másutt? Erre válaszként az hozható fel, hogy a közelben aligha. Másrészt a kor gondolkodásából következően - mint ez az ekkor uralkodó merkantilista gazdasági szemléletből is adódott - az önállóan előállítható termékek még akkor is fontosabbak voltak, ha másutt beszerzésük sokkal olcsóbb lett volna. A pálos atyák a felépített üzemüket egy Hutás András nevű mesterre bízták, mégpedig bérlet Korsó, XIX. század eleje. Délvidék Herman Ottó Múzeum, Miskolc formájában. Az éves bérleti díj 110 Ft volt. Ezen felül a bérlő köteles volt a rendház igényeinek megfelelő üvegszállításra, amelyért a szerződés szerinti fizetséget kapta. A fennmaradó termékmennyiség értékesítését a hutásmester maga végezhette. A Rákóczi-szabadságharc idején — a korszak hadjárásai és politikai viszonyai ismeretéből adódóan szükségszerűen — a termelés szünetelt. Csak 1715-ben fűthetett be újra András mester a kemencékbe. Ettől az időszaktól kezdve már döntően öblösüveggyártásra rendezkedett be az üzem, a termékek zöld és áttetsző üvegek voltak, melyek formába fúvással készültek. A pálosok 1715-ben újból megkötött szerződésükben külön hangsúlyozták, hogy András mester palackokat, főként pincetokba való palackokat tartozik árendája fejében készíteni. A korabek üveggyártás színvonalát tekintve kis üzemnek számító üvegcsűr 1739-ben beszüntette a termelést. Bél Mátyás leírása szerint a hutában csak zöld színű üveget