Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Kancsó, XIX. század. Erdély, Bükkszád Déri Múzeum, Debrecen bereknek megengedte, hogy a szárazajtai erdőn, az ő tulajdonában lévő Egyedmezeje nevű helyen „falut csináljanak maguknak",

3 azzal a feltétellel, hogy kötelesek lesznek az egyedmezeji üvegcsűr részére ölenként 15 pénzért fát vágni. Az üzem ablaküveggyártással foglalkozott kezdetben. Ezt bizonyítja Kálnoky Sámuel 1699-ből származó levele, amikor a leégett brassói templom (Fekete Templom) ablakainak üvegezésére 10 000 üvegkarikát ajánlott fel felebaráti szeretetből csak 80 forintért. Ugyanezt a mennyiséget a kolozsvári templomnak 100 forintért adta korábban.

38 A Kálnoky-huta 1759-ig magánföldesúri kezelésben állott. E,zt követően bérlet útján üzemeltették. 1754 végén már csehországi üvegest találunk bérlőként, aki tíz üvegest hozott magával. A XVIII. század utolsó harmadában a 8—10 szakmunkás mellett általában 30-40 uradalmi jobbágy segédkezett a termékek előállításában. Ekkor ablaküveg-készítés, patikai üveggyártás, boros- és vizespalack-előállítás történt a hutában. Alkalmanként készítettek csak finomüveget.

y

' 1979 áprilisában a huta területén Kisgyörgy Zoltán és Karácsony Zoltán folytatott ásatásokat. Ekkor harmincnyolcféle üvegtöredék került felszínre, s ezek segítségével lehetett elvégezni az itt készült termékek listáját. Az üvegcsűrben az öblösüveggyártás uralkodóvá válását követően, a XVIII. század végétől ablaküveg, egyliteres fehér palacküveg, fehér színű söröspalack, hasáb és hengeres testű orvosságosüvegek, befőttes- és uborkásüvegek, légyfogók, lopók, tintásüvegek, üvegtálak, vázák, kancsók, korsók és talpas poharak készültek. Összességében tehát az egyszerű parasztüvegek gyártása volt a jellemző.

40 1813-ban jutott az üzem termelése csúcspontjára, amikor 7500 sokk öblösüveg, vagyis megközelítőleg 100 ezer tárgy került ki a munkások keze alól. A termékek több mint 90%-át Havasalföldre és Törökországba exportálták a XIX. század eleji bérlők, akik nagyszebeni görög, brassói görög és szász kereskedők voltak.

41 A zalánpataki üvegcsűr 1860-ban szüntette be a termelését. Egyes szerzők a gyár kapuinak bezárását azzal indokolják, hogy az üveggyártó letarolta az erdőket és ez végzetes volt. Ennek igazát támasztja alá, hogy 1832-ben a huta utolsó bérlője, Simonai János az erdélyi üveggyártásban elsőként kényszerült a hamuzsír helyett szódát használni. Butélia, XIX. század közepe. Erdély Déri Múzeum, Debrecen