Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA
Kancsó, XIX. század eleje. Erdély Herman Ottó Múzeum, Miskolc üvegeket. Ezek egyszerű használati üvegek voltak. Az árpási huta történetében 1803-ban következett be jelentős változás, amikor egy cseh származású üvegmetsző, Johann Baptist Fischer vette bérbe. A következő évben a Teleki család engedélyével új hutát épített, melyhez egy üvegmetsző műhely is csatlakozott. Fischer bérleti szerződése 30 évre szólt. Az egyszerű öblösüvegek mellett poharakat és karaffinákat készített metszett díszítéssel. A kis üzem utolsó bérlője 1858-ban hagyott fel az üveggyártással. A kercesórai Teleki-huta a karikaüvegek gyártásával 1728-ban hagyott fel, ettől kezdve táblaüveg-készítés volt az üzem profilja. 1735-ben, Teleki József halálát követően „Az üveg Csűr divattya deciinait", vagyis szünetelt a termelés. 1762 után Teleki László indította újra az üvegkészítést Kercesórán, miután új épületeket emelt. A huta termelése azonban folyamatosan akadozott. Vagy nem volt bérlő, vagy pedig a nyersanyaghiány okozott fennakadásokat az üveggyártásban. Csak 1793-ban olvashatjuk a jószágigazgató Telekihez írott optimista hangvételű jelentését. Wesselényi Dániel arról értesítette a Bécsben tartózkodó földbirtokost, hogy az új csehországi mesterek már kitapasztalták a helyi adottságokat és szép kristályüvegeket, táblaüvegeket és közönséges zöld árut kezdenek gyártani. A XIX. század elején az új helyre telepített üzem már metszőt is alkalmazott, de megszűnéséig, 1858-ig alapvetően a közönséges öblösüveggyártás dominált Kercesórán. 36 Az Olt folyó mellékén Dél-Erdélyben a XVIII. században és a XIX. század első felében 4 hagyományos, vagyis fatüzelésű, 3—5 kemencés üveghuta működött. Közülük a porumbákihoz közeli Felsőucsa határában lévő üzem lehetett a legrövidebb életű. Működéséről mindössze egy 1738-ban felbukkanó adatból következtethetünk. Az árpási és kercesórai huták állandó gondokkal küszködő üzemek voltak és a XIX. században egyre inkább életképtelennek bizonyultak, ami megszűnésükhöz vezetett az 1850-es években. Dél-E,rdélyben 1619-1899 között a porumbáki üveggyártás töltött be hegemón szerepet. Székelyföldön, Erdély másik üveggyártó vidékén — különösképpen Háromszék területén— a XVII. század végétől megszámlálhatatlanul sok vállalkozás született. A nagyobb erdőbirtokosoktól kezdve a faluközösségeken át a kisebb erdőtulajdonosokig próbálkoztak üveggyártással, ily módon erdőik fáinak egyik hasznosítási lehetőségét remélve. E vidéken a \alánpataki üvegcsűr volt a legrégebbi. Keletkezésének pontos évét nem ismerjük, annyi bizonyos, hogy 1692-től fogva szerepel az oklevelekben. A szárazajtai és a zaláni erdők találkozásánál, az Ivánpataka mellett fekvő résznek, ahol az üvegcsűr települt, majd később Zalánpataka nevű kis település keletkezett, eredetileg Egyedmezeje volt a neve. Egy 1692. február 27-én kelt oklevél, mely az Egyedmezején álló üvegcsűrt első ízben említi, egyben az itt létesülő falucska keletkezésének időpontját is megjelöli, sőt, első lakóit is megnevezi. Kálnoky Sámuel háromszéki főkirálybíró a hozzá folyamodó Pope Leonde, Morár alias Polyák Vaszily, Rusz Péter, Rusz Stephan és Rusz Vaszil jövevény idegen emTréfás üveg, XVIII. század eleje. Erdély MNM Rákóczi Múzeuma, Sárospatak
