Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA
üvegcsűr létesült. Hasznos település közelében a Kövecses patak mentén 1744-től a pásztói apátság üzeme állott. Munkásai cseh-morva mesterek voltak. Nem sokkal feljebb a XVIII. század második felében az Almási és a Dessewffy család is létesített egy-egy hutát, amelyeket Felső- vagy Dezsőfi-hutának, Legfelső- vagy Almási-hutának neveztek, míg az apátságot ettől kezdve AlsóHutának hívták. A Hasznos, Kövecses-patak melletti területeken a XIX. század közepén hagytak fel az üvegkészítéssel, és az egykori szlovák munkások leszármazottai faeszközök készítésével és napszámból tartották fenn magukat. Sorsukban osztoztak a Szuhahuta (ma: Mátraalmás) és Balasihuta üvegesei is. Szuhahután 1777-ben szlovákokkal együtt betelepült szudétanémetek foglalkoztak üvegkészítéssel. Palackokat, butéliákat, rosolios üvegeket és patikai edényeket állítottak elő, amit a környező vásárokban és Pesten értékesítettek. A Balasi-hutát 1809-ben építették fel a Zólyom megyei Viglás hutából áttelepült szlovák üvegesek. A kis nógrádi üzemek megszűnéséhez az vezetett, hogy a XIX. század 30-as éveitől sorra alakultak a gyáripari jellegű termék-előálk'tást meghonosító manufaktúrák, amelyek már gépekkel felszereltek voltak és olcsó, de ugyanakkor látványosan díszített üvegcikkel elárasztották a piacot. 21 Kelet-Magyarország A XVIII. század elején az Erdéllyel határos északi és északkeleti erdős vidékeken jelentős üvegipari központok alakultak ki. Kiemelkedő szerepet vállalt az üveggyártás meghonosításában a Károlyi család. A magyar üvegipar történetével foglalkozó monográfiák egyöntetűen arról tájékoztatnak, hogy a XVIII. század legjelentősebb hutái Porumbákon és Száldobágyon voltak. Ennek az egyébként helyes megállapításnak van egy óriási hibája, amely Száldobágy nevével kapcsolatos. A XVIII. században két Száldobágv is létezett — mindkettő Bihar vármegyében, az egyik magyar, a másik pedig román falu volt — de egyikben sem gyártottak üveget és egyik sem volt a Károlyi család birtokában. A Károlyiak Szatmár megyei erdődi uradalmában létezett a híres üvegkészítő hely, Szpldobágy. Az üvegipari monográfiák szerzői helytelenül olvasták ki a forrásokból a település nevét és a rossz név a mai napig élt a köztudatban. Az a megállapítás is helytelen volt, hogy Szoldobágyon 1722-ben kezdődött el az üveggyártás. Mert ettől korábban, már 1718-ban befűtötték a kemencék ben. Károlyi Sándor, Rákóczi egykori brigadérosa már 1707-ben gondolt arra, hogy erdődi uradalmában üveggyártáshoz fog, mint erről „Az üveg csinálásához mennyi és micsodás matéria" című tervezet tanúskodik. Károlyit nyilván a hadi események gátolták tervei valóra váltásában. A végül is 1718-ban beindult termelés szép eredményeket, jelentős hasznot hozott. Mindez köszönhető annak, hogy Károlyi kitüntető figyelmet szentelt az üveggyártásnak. Szakipari munkákat tanulmányozott, cseh mestereket alkalmazott és előírta tiszttartójának, hogy milyen üvegeket készítsenek: „.. .az minemű edények és eszközök kedvesek, olyanokat csináltasson, mivel az újság közönségesen szokta az emberek szemét hizlalni, újabb és újabb formákat igyekezzék csináltatni. Az üvegkarikák, serespoharak és lábasok, úgy a pincetokban való palackok a legkedveltebbek, tehát azokat igyekezzék bővebben csináltatni... Ablaküveg táblához értő legényt szerezzen... Mikor legtöbb kristálymatéria lészen, három vagy négy függőlámpást, hat vagy kilenc, legfeljebb 12 gyertyára valót tiszta fejéren csináltasson Kigyelmed rubint-színfestő ezüküt és egyebeket csináltasson, de én az leginkább szeretem talpas poharaknak az lábán való gombjában, próbálja meg kroat mázból is pincetokban való palackokat csináltatni... rubint szín és viola szín poharakat is csináltasson." Az 1723-ból származó utasításból egyértelműen kiderül, hogy Károlyi jól ismerte a vásárlóközönség igényét, tudta, hogy a hagyományosan használt formájú és funkciójú edényeket, mint a pincetokba való palackokat és a poharakat jól lehet értékesíteni. De azt is látta, hogy a módosabb vásárlóréteget minőségi üvegáruval lehet meghódítani. Ezért készíttetett ezüküs díszű poharakat, vagyis olyan talpas poharakat, amelyek szárába rubin színű spirálokat helyeztek el velencei módra. Károlyi annyira érdeklődött az üveggyártás iránt, hogy maga is tervezett üvegeket, amelyeket csontüvegből gyártatott le. Szorgalmazta az üveggyöngyök, vagy másképpen kalárisok készítését,
