Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN
olvasható először a kék üveg elnevezés: „kék kristálycsésze", tölcséres szájú kék kristálykancsó, aprószerű kék kristály füles kancsó." A korabeli összeírásokban az ivó- és tárolóedények funkcióját egyaránt betöltő „kék üveg kancsópohár" kifejezés is felbukkan. A kék színű üvegmatériából gyártott üvegek a XVI. század 40-es éveitől indultak hódító útjukra kancsók, korsók formájában. A fennmaradt emlékanyag döntő része a formába fúvással végzett üvegkészítés jellemző jegyeit hordozza. A harmonikus forma és a szemet gyönyörködtető kék szín összhatását gyakran a készítőforma hatására keletkezett bordázatok, csavarások teszik teljessé. Az üvegkészítő forma hatását magukon viselő optikai díszű kék üvegek mai szóhasználattal élve „tömegigényeket" elégítettek ki, háttérbe szorítva a színes zománcfestéssel díszített kék üvegeket. A színes zománcfestéssel díszített emlékeink sorát egy 1615-ös évszámmal ellátott kobaltkék színű, lapos talprészből kinövő gömbös testű és hengeres nyakű kancsó nyitja. Fülén csuklóban járó gombos ónfcdő. Az edény testén kettős körben fehérrel, vörössel, sárgával, kékkel és zölddel színezett gyümölcsös leveles indák futnak körbe. E tárgyat időrendben egy 1630—50 közötti időszakból származó korsó követi, amely formája alapján ítélve azonos lehet a Bornemisza Anna naplójában szereplő „körtvény-forma sutus üveg"-gel. A karéjos talpon álló körte formájú üveg testén körbefutó vonalak közötti mezőben sárga, fehér, zöld és vörös színű virágos és leveles ágakból álló kompozíció fut körbe. A kancsó és a korsó formája és díszítési módja habán hatásról tanúskodik. Különösen tükröződik ez egy 1630-as évszámot viselő korsón, amely szintén körte formájú. A kívülről tejfehér színűnek látszó edényt sokáig tejüvegből készült korsónak tartották. Az ujabb vizsgálatok során azonban bebizonyosodott az, hogy az edénytest áttetsző zöldes üveg, amelyet vékony tejfehér mázzal vontak be. Teste kobaltkék és vasvörös opak zománcfestéssel díszített. 33 A XVII. századi erdélyi üvegművességet a különböző külföldi hatások (itáliai, lengyel, cseh— morva, német), korabeli népi fazekasság formai és a habánok működése is befolyásolta. A habánok, Kancsópohár, XVII. század vége. Erdély Herman Ottó Múzeum, Miskolc eredeti nevükön „újkeresztények", eredetileg egy eretnek szekta tagjai voltak. Antitrinitáriusoknak is nevezték őket, mivel tagadták a Szentháromság tanát. Az őskeresztény tanokhoz és életformához való visszatérést hirdették közösségi elvek szerint szerveződött kommunákban, az ún. Haushaben-ekben éltek, ez utóbbiról kapták közkeletű elnevezésüket. A német parasztháború bukása után a megtorlás és az üldöztetés miatt először Itáliába menekültek, majd az inkvizíció újabb vándorlásra késztette őket. így jutottak el Ausztria déli, délkeleti tartományaiba, majd innen a Batthyányak nyugat-magyarországi birtokaira és Pozsony környékére." 14 A habánok kiváló iparosok, elsősorban kerámiakészítők voltak. Az általuk készített kerámiákat fehér ónmáz fedi, ami szép tejfehér színt kölcsönöz a tárgyaknak. A mázra került dekorációt a motívumok és a használt színek is sajátos, egyedi jelleggel ruházták fel. A díszítmények négy alapszíne a lila, a kék, a sárga és a zöld volt. A XVI. század végétől a habánok híres fazekas-