Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

bort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pincetokokban úgy a nemes és a főasszonyok is úgy kínálták, s kivált az idegen embert." Elmondja, hogy vendégség alkalmával „mikor a gyóimölcsöt beadták, kivált dinnyeéréskor, olyan hosszú szájú üvegekben, melyeket kotyogós üvegeknek hittak, és Porumbákon, Fogarasföldön csináltak, a meggyes bort rendre beli töltve úgy állott a jeges cseberben, mindenkinek asztalához egy-egyet beadtanak, azután még többet, azt ollyan jóízűen kortyogdogólak itták." Az Apor Pétertől üvegek használatára idézett példák közvetve magyarázatul szolgálnak arra, hogy mi lett a hutákban gyártott üvegek sorsa. A köznép, de különösképpen a városok módosabb rétege korábban és jobban familiarizálódott az üveggel, mint a nemesség. Az 1632-től gyúlj tő fogalomként használt Erdelj Wueg elnevezés konkrét tartalmára, az erdélyi üveg csoportjába tartozó tárgyak funkcióbeli sajátosságaira bőséges információ utal. Bornemisza Anna gazdasági naplója közel 50-féle üvegtípus meghatározására ad lehetőséget. A porumbáki és a kománai huták 1677 előtti inventáriuma segítségével sokkal árnyaltabbá tehetjük az erdélyi üveg fogalomkörbe tartozó üvegskálát. 1677 előtt több olyan üvegféleség szerepel a különböző nyilvántartásokban, amelyeket Bornemisza Anna, a fejedelemasszony nem jegyzett fel. 1632-ben megemk'tik a kotyogós üveg elnevezését. 1648-ban megkülönböztetnek hosszú és rövid szárú kotyogós üvegeket. Az említett időszakokban nagyon sokféle poharat készítettek: apró hegyes pohár, öreg lengyel pohár, sima pohár, apró fehér sima pohár, aqua vitének való pohár, egyben járó pohár. Gyártottak különféle hasáb alakú üvegeket: apró szegletes fehér palack, nagyobb fehér szegletes palack, négyszögletű palack, apró sárga s^egletes palack, nagyobb sárga szegletes palack. A hagyományos típusú üvegpalackok sokféleségére utal a gömbölyeg palack, a gerezdes sárga és fehér palack, az apró lapos palack elnevezés is. A termékek felsorolásában szerepelnek még üvegkancsók, csuprok, ámpolnák, üvegbotok is. A Bornemisza Anna feljegyzéseiben szereplő tárgytípusokat kiegészítve a korábbi időszakok hutaleltáraiban található elnevezésekkel, megállapítható, hogy a XVII. században az ablaküvegeken kívül 70—80 közöttire tehető az Erdélyben gyártott üvegtípusok száma és ezekből számottevő példány öröklődött át az utókorra. Az erdélyi huták termékeinek feljegyzésekor a színtelen, áttetsző, színes vagy különlegesen díszített üvegek esetében megkülönböztető jelzőt használtak. A színtelen, áttetsző üvegek elnevezése átallátó, kristály, tiszta vagy fehér üveg volt. Ily módon különböztették meg őket a más színű üvegből készültektől, kiváltképp az olcsóbb zöld vagy zöldeskék színű produktumoktól. Az üveghuták termékeinek nagyobb része palacküveg volt, amelyekben vizet, bort, orvosságokat, gyógyszernövények oldatait, rózsaecetet stb. tároltak. Az ilyen üvegek mindennapi igényeket szolgáltak, s ezért felesleges is volt a díszítésük. A palacküvegek látványos és már-már díszüveg számba menő csoportját képezik a szögletes testű palackok és pincetokok, valamint a kotyogós üvegek. A kis és nagy méretben, rövid vagy hosszú nyakkal ellátott kotyogós üveg sajátosságát — csakúgy, mint a palackok többségénél általában — a formája határozta meg. A tárolásra és bor fogyasztására szolgáló, nagyon elterjedt üveget — mint ezt Apor Péter leírása is bizonyította —, nem díszítették. A szögletes testű üvegek és ritkán más palackféleségek díszítése már gyakorinak mondható. A XVII. század második felétől csiszolással, gravírozással és festéssel igyekeztek egyedivé, különlegessé varázsolni ezeket az üvegeket. A hasáb testű, csiszolt és gravírozott díszű üvegek kiemelkedő emléke Mikes Mihály és Bethlen Drusián palackja 1693-ból.

50 A négyoldalas hasáb testű üveg díszítménye a csiszolás, a gravírozás és az aranyozás harmonikus kombinációja. Előlapján barokkal kartusban, gazdag keretezésben a keresztre feszítés jelenete, hátoldalán pedig hasonló módon Agnus Dei ábrázolása látható. A letompított sarkok melletti keskeny oldalakon szőlőtőke ábrázolás, mint a keresztény vallás tartalom szimbolikus kifejezése figyelhető meg. A megrendelők neve a palack aranyozott ezüstkupakjára vésve olvasható a családi címer és az évszám társaságában. A XVII. század végi kristály stílusú üvegművességnek vannak olyan emlékei is, amelyek nem a hasáb testű edények vagy pincetokok csoportjába sorolhatók. E tárgytípusok egyik különleges