Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG
ján XIV—XV. századi volt. A diósgyőri pálosok birtokközpontjában, a Bükk hegység keleti peremén is üvegkészítésre utaló nyomok kerültek felszínre. 34 A rendelkezésünkre álló források arról győznek meg bennünket, hogy a kolostori huták alapítását követően a XIII. századtól sorra létesültek világi igényeket kielégítő üvegkészítő műhelyek is. A betelepített német és cseh iparosok a városi polgárság, a nemesség és a királyi udvar számára egyaránt készítettek üveget. A XIII. században, a megélénkülő városfejlődés időszakában a kézművesipar már képes volt nagyobb tömegű árut előállítani a városlakók számára. Ebben az időben vált az üveg a polgári háztartások mindennapi szükségleti tárgyává. Ezért találhatók középkori üvegedények szétszórt töredékekben a háztartási szemét között. A nemesi háztartások, a királyi udvarok természetesen a polgárság igényétől eltérő, magasabb művészi kivitelezésről tanúskodó, reprezentatív üvegtárgyakat igényeltek. Ezeket külföldről szerezték be. A reprezentatív üvegek mellett azonban nem nélkülözhették az egyszerűbb hazai, de mindenképpen külföldi minták alapján készült üvegeket sem, mint erről a várfeltárások leletei tanúskodnak. A középkori, világi célokra termelő huták történetéről ma még kevés in formációval rendelkezünk. Eddig csupán a visegrádi királyi vár és a városi lakosság igényeit szolgáló, és a Nógrád megyei Diósjenő határában működő üzem múltjáról szolgálhatunk adalékokkal. A Visegrád középkori város feltételezett iparos negyedében, a Duna mellett XIV. század végi, XV század eleji üveghutára utaló nyomokra bukkantak a régészek. 3 '' A hagyományos középkori, hármas műhelyszerkezetű objektumban ún. cseppes poharak, vastag peremű palackok és rátétes díszű serlegek töredékei kerültek felszínre. Diósjenő közelében három középkori üveghutát tártak fel. Az első huta hagyományos középkori technológiát sejtetve, három kemencével dolgozott a XIII. század második felétől a XV század második feléig terjedő időszakban. Az üzemtől délnyugatra 40—50 méterre megtalált második és az innen keletre mintegy 300 méterre fellelt harmadik üveghutát a XV. század második felében építették. Úgy tűnik tehát, hogy Diósjenő határában, a Kemence patak mellett legalább három évszázadon keresztül folyamatosan termelő üvegesközpont volt. 36 A XV. századi huták az első diósjenői üzemtől jóval nagyobb kapacitásúak voltak. Erre utal a kemencék mérete és száma is. A harmadik üzemben már négy kemence állott, ebből kettő műhelykemence volt, vagyis közvetlenül az üvegek gyártására szolgált. A hutafeltárások során meghatározható edénytípusokhoz tartozó üvegtöredékeket nem találtak. Az üvegleletek ablakszem-töredékek voltak, amiből arra következtethetünk, hogy a huták termelési profilját az ablaküveg-készítés határozta meg. A Kárpát-medence középkori, XIII—XV. századi üveghutáiról mindössze két esetben tájékoztatnak írott források az eddigi ismereteink szerint. Az egyik adat 1360-ból való, amikor egy Peter Glaser nevű üvegesmester Turóc vármegye elöljáróságához folyamodott hutaalapítási engedélyért. Turóc vármegye 1360. április 29-én hatalmazta fel az üvegest hutaalapításra és erősítette meg a „fakitermelési jogát", vagyis biztosította neki a termeléshez nélkülözhetetlen fa beszerzését. Peter Glaser Körmöcbánya mellett Gla^erová Lehotán (Giema Holá) építette fel az üzemét. 3 ' A másik forrás ugyan a XVI. század közepéről származik, egy adásvételi szerződés, amely azonban tartalma alapján egészen az 1330-as évekig visszavezeti egy üveghuta történetét. Ez az üveghuta Teplicén (Sklené Teplice), a saskői uradalomban működött közel két évszázadon keresztül. A saskői uradalom Bars vármegyében Selmecbánya és Körmöcbánya között terült el. Központja a teplicei vár volt. A királyi uradalmat Zsigmond a híres bányavárosnak, Körmöcbányának adományozta, majd a husziták kezébe került a várral együtt. Miután Mátyás visszaszerezte, az uradalom ismét királyi birtokká vált. Az üveghuta abban az időszakban keletkezett, amikor Körmöcbánya volt a domínium tulajdonosa. Az üvegkészítő műhelyek alapítója egy Glaser Gerhard, neve után ítélve német származású üveges volt. A XVI. század elején egy Lang János nevezetű személytől II. Lajos özvegye, Mária királynő vásárolta meg a hutát. A királynőnek Teplicén, az ekkor már fürdőjéről is ismert településen fürdőháza is volt. Mária királynő 1549 januárjában — amikor
